Valamiért az emberek nagy része ösztönösen gravitálódik a hitványsághoz és az érvénytelenséghez, de a nagyobb baj, hogy folyamatos késztetést éreznek ennek szüntelen demózására, amiben legnagyobb tettestársuk a Facebook. Olyan jelenségeket gyűjtöttünk össze, amik a legek legjei, persze szigorúan negatív előjellel. 

Itt dolgozik:

Rozsdás Rákolló:
Igaz, korodból adódóan a társadalom nem azt várja el tőled, hogy Spongya Bobot nézz, de te szembemész az árral, nem állsz be a sorba, akkor is azt teszed. Olyannyira, hogy munkahelynek is ezt jelölöd meg, mutatván, hogy te ilyen kis bohókás, javíthatatlan kis cukiság vagy. Azt gondolod, hogy ez nagyon egyedi, de valójában minden második 12-18 éves lánynak ez már eszébe jutott. Valószínűleg az értelmi szinted meg is ragadt a Spongya Bobnál.

XY modellügynökség:
Veled komolyan számolni kell. Ha valamelyik képed vagy a valódi megjelenésed nem tetszik valakinek, az az ő inkompetenciáját jelzi, hiszen a szakértő szemek már felfedeztek. Igazság szerint valószínűleg anyádék kifizettek egy kurva drága portfóliót, vagy egy modellsulis tanfolyamot, amivel nem viszed semmire.

Real Thrill Music:
Szereted a zenéjüket, és éjt nappallá téve szajkózod Facebookon, hogy akinek nem tetszik az ne hallgassa, hogy csak ők mondják el az igazságot, és majd akkor pofázz, ha elérted azt amit ők. Vélelmezhetően még nem jártad ki a 8 általánost, de ha mégis, az az egész oktatási rendszer egységes kudarca.

*a neved vagy beceneved vagy monogramod*-Photo:
Hiszed, hogy úgy látod a világot, ahogy senki, és ebből még meg fogsz gazdagodni. Eközben: Tizenéves kábszerárusok, tini prostituáltak, és lelki szegények buliján csinálsz fotókat automata beállításokkal, aztán tök ingyen engeded kirakni facebookra.

Zara, Dolce&Gabbana, Pull&Bear, stb... :
Nem dolgozol ott, csak van onnan egy ruhád, és tudod, hogy az a márka valamiért kurva menő.  

Posztok:

"Az igazi nő nem a melleivel, hanem a mosolyával hódít":
Direkt nem vagy jó nő, mert felszínesnek tartod a külső alapján ítélni. Lehetnél, de akkor kurva lennél, neked pedig elveid vannak. Valójában
a, szimplán ronda vagy, és nem is készülsz tenni ellene, a világ a geci, ha nem fogad el így.
b, igazából jó nő vagy, és a melleiddel hódítasz, de ezt kommersznek találod, ezért ki kell emelned, hogy más értékeid is vannak. Ez a ritkább eset, a legtöbb lány aki ezt posztolja az a, kategóriába tartozik.

"Eddig tartott a szebbik énem, mostantól változások lesznek ;)" :
Nagyon berágtál, és most aztán megszűnsz Jézus Krisztus lenni. Ha nekik az az éned nem volt elég jó, akkor jöjjön a másik véglet. Ők harcolták ki, te nem akartad ezt.  Valójában éppen nagyon felidegesített valaki, de egy-két nap és lenyugszol, és ugyanolyan maradsz.

Idézetes kép:
Megtalálatad az élet esszenciális lényegét, a mondatot, amivel leírható az élet. Mert a többiek túlgondolkodják. Valójában annyira buta és sekélyes vagy, hogy el is hiszed, hogy ez így van.

Lakhely:

Hollandia, Jamaica:
Szeretsz (vagy nagyon szeretnéd ha elhinnék, hogy szeretsz) füvezni.

Olaszország, Spanyolország:
Azt hiszed, hogy minden, ami mediterrán az fasza, össze is kevered egyébként is Brazíliával, és azt akarod, hogy mindenki lássa, hogy te milyen pezsgő, pörgős bulis életet élsz. Valójában egy lakótelepen Coronita aftert hallgatsz épp a szobádban.

Japán:
Szereted az Animéket. Ha nagyon hiteles akarsz lenni, akkor egy várost is megjelölsz, ami szigorúan nem Tokió.

Korea:
Szereted az Animéket, de te underground arc vagy.

Itt tanult:

Harvard (tájékozottságtól eltérően lehet Harvards, Havard, harsvards, horvard, és társai), valamint egyéb világhírű egyetemek nevei:
Tudod, hogy elvileg az a tanultság legfelső szintje. Valójában 8 általánosod van, maximum egy szakmunkás bizonyítvány.

Az élet iskolája:
Még a legegyszerűbb képzéseket sem vagy képes elvégezni, vélelmezhető, hogy a 8 általános sincs meg, de már le is mondtál az önfejlesztésről, helyette megeteted magad azzal (és próbálod elhitetni másokkal), hogy "az utcán szerzett tudás az felér egy diplomával", hozzáteszem ez is kimerül abban, hogy sokszor egész nap egy padon szotyiztál a semmirekellő sleppeddel.

Nincs:
Fogalmad sincs róla, hogy valójában miért is erőltetik az iskolát.

Valentin nap:

Képet posztolsz, amin egyedül sörözöl:
Ez szerinted azt jelenti, hogy "ez egy fasza csaj." de valójában csak reméled, hogy lesz egy srác, aki ez miatt a kép miatt a következő Valentin napot veled tölti.

Képet posztolsz, amin a barátnőddel a középső ujjatokat mutatjátok:
Versenyeztek, hogy melyikőtök játsza el jobban, hogy nem kibaszott féltékeny az ajándékait posztoló lányokra

Képet posztolsz, amin egy kisgyerekkel vagy, "Az egyetlen férfi, akiben megbízom", "Az én szívem hercege", vagy "Az én szerelmem" címmel:
Eljátszod, hogy neked ez az egész párkapcsolat dolog annyira sokadlagos, nélküle is elég boldog és eseménydús az életed. Megnyugtatlak, senki nem hiszi el.

Leoltod azokat, akik pont ünneplik:
Ez a legcikibb. Ennyi erővel az év 364 napján basztathatnál mindenkit, akinek szülinapja van, mikor neked nincs.

Zenék:

Tirpa - Gádzsik 1-fasztudjamennyivanmár:
Elhagyott a csajod, és most meg fogod mutatni a világnak a rosszfiú éned. Ajánlott kacsintós smiley-t írni hozzá. Vélelmezhetően 80 alatti IQ-val rendelkezel.

Bruno Mars -  Grenade:
Sosem fogja mégegyszer senki úgy szeretni az excsajodat, mint te, az összes hülyeségével együtt szeretted, de neki ez nem volt elég. Valójában ez nem így van, de majd te is rá fogsz jönni.

Dér Heni, Muri Enikő, meg egy csomó női előadó "de jó szinglinek lenni" illetve "túl vagyok rajtad drága" témájú zenéi:
Ez a fiú egy szerencsétlen balfasz, aki nem vette észre, hogy egy igazi kincsre lelt, ezért nem értékelte, de jobb is így, hiszen amúgy sem érdemelt meg. Mellesleg egész nap otthon tesped egy sörrel a kezében, egykor fehér, ma már retkes, kolbászzsíros asszonyverő trikóban, és kritikán aluli farokmérettel rendelkezik. Valójában fogalmad sincs mihez kezdesz most, de nem akarod, hogy önbizalmat merítsen abból, hogy mekkora űrt hagyott magad után. És csak annyira vagy túl rajta és szarod le, hogy azért ha meglátod egy lánnyal, ki kell beszélned az összes lány ismerősöddel, hogy mennyivel gázabb a csaj mint te.

Bármelyik project-x zene:
Ma akkora bulit csaptok, hogy országos híre lesz. Valójában átjön négy ember, 11-kor mindenki ki lesz ütve, te meg végig anyád vázáit félted.

A te, és méginkább környezeted érdekében reméljük, hogy nem ismertél magadra, de ha mégis, sürgősen dolgozz ezen. Ha vannak ismerőseid, akikre sikerült ráismerni ebben a cikkben, azok gyógyulása érdekében érdemes felhívni erre a figyelmüket, és vigyázzatok, mit írtok, mert nem ez volt az utolsó ilyen jellegű szellemi ostorozás a részünkről. 

Francisco Gil-White fejlődéselméleti pszichológus, a philadelphiai University of Pennsylvania kutatója szerint az ember biológiai hajlama a sikeres egyedek felismerése és a hízelgés:

"Az ősi közösségekben a köztiszteletben álló személyeket körülvették azok, akik információhoz akartak jutni a sikeres életstratégiáról. A mai gyerekek közül azok, akik a hírességeket utánozzák, azért lehetnek népszerűek, mert felhasználják ezt a belénk épített mechanizmust ahhoz, hogy meghatározzák, ki és mi "menő" - állítja Gil-White.

A sztárimádó tinédzserek érzelmileg jól alkalmazkodnak, és népszerűek kortársaik között, ezért a médiaszereplők mára a szülők és tanárok helyébe léptek a médiaszocializációnak is köszönhetően. A gyermekek felnőtté válási folyamata során egyre inkább jellemzőbb lesz, hogy a szülőktől a médiaszemélyiségek veszik át a példakép szerepét. A sztárok iránti érdeklődés a kamaszkori fejlődés és a társas kapcsolatok kialakításának egészséges velejárója és a világnézet és a jellembeli viselkedések ebben az időszakban, ennek köszönhetően alakulnak ki, amik az idő múlásával egyre mélyebbre vésődnek, míg végül végleg megmaradnak.

A gyerekek felnőttkori személyiségének, karakterének, értékeinek és világképének kialakulását alapvetően három nagy szocializációs forrás befolyásolhatja:

1: a család, illetve a közvetlen ismeretségi kör

2: az iskola (benne a kortárs csoportok szerepével)

3: a tömegkommunikáció médiumain keresztül megismerhető társadalmi tapasztalat, tudás és értékrendszer (azaz kulturális környezet).

Tehát a jelentős befolyásoló erővel rendelkező média (JBE médiaszolgáltatók) szereplőinek innentől fogva nem csak felelősségük de kötelességük is van társadalmunk közgondolkodásának alakulásában, mert az mindig alulról felfelé szerveződik.

„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.” - Széchényi István (Stadium)

Ugyanez a felelősség terheli azokat a közszereplőket, hírességeket is akiknek jelentősen nagy rajongó táboruk van.

Napjaink uralkodó párkapcsolati intézménye a „járás”. Ilyen korábban nem volt. Korábban két ismeretlen találkozott (sok esetben az esküvő napján először) és házasságot kötöttek. Általában érdekházasságot, hogy két család vérvonalának legyen egy közös szakasza. Később már szabadon választottak párt az emberek, de még ekkor is egy udvarlási szakasz után a házassággal létesítették meg az első tulajdonképpeni párkapcsolatot. Manapság ez nem így van. Manapság „járunk”. Az én szememben a járás mindig a házasság elmímelése volt. Különösen tinédzserkorban. Ahogy gyerekként papás-mamást játszunk, az valami nagyon hasonló. Csak a járásban ezt hatványra emeljük, és hirtelen komolyan vesszük. Olyannyira, hogy nem lépünk ki a szerepből egy percre sem. Ez mit is jelent? Hú. Hát mindenkinél mást. Mint minden párkapcsolat (köztük a házasság is) olyan alapokon kell, hogy álljon, amiben ketten álljon, ami mind a két fél számára megfelelő. És szerintem ez bármi lehet. Értsd: bármi. Ha két fél abban egyezik meg, hogy nyugodtan szájba lehet egymást húgyozni, akkor szerintem senkinek nincs joga ebbe beleszólni, pláne nincs joga tiltani. Szerintem ez alapvető emberi jog kell(ene), hogy legyen. A normális (értsd: legáltalánosabb) felosztás a következő: Egy férfi + egy nő. Korban egymáshoz illőek. Szexuális kapcsolatot csak egymással létesítenek, amíg a párkapcsolat tart.

Ha a fent felsoroltak közül bármelyik eltér bármilyen irányba, az könnyen kiveri a biztosítékot az emberek többségénél. Akár a homoszexualitás bármelyik formája, akár az, ha az egyik fél sokkal idősebb, mint a másik, akár az, ha az illető felek abban állapodnak meg, hogy az ő kapcsolatukra jellemző kizárólagosságok nem a szexualitás mentén alakulnak ki. Én ez utóbbiról szólnék most.

Ugyanis ez valamiért tényleg nagyon trigger manapság. Ha bárki meghallja, hogy egy pár nem csak egymással szexel, mégis „együtt vannak”, akkor az leveri a rendszert. Kicsit járjuk körül, hogy vajon ki miért dönt úgy, hogy ilyen párkapcsolatban él, és miért akadnak ki ezen az emberek.

PRO:

A nyitott kapcsolat tud működni, erre vannak példák. Élnek emberek sok-sok éveket egymás mellett, teljesen nyitott kapcsolatban. Ha az ember nyitott kapcsolatban él, nem kell folyamatosan bűntudatot éreznie, ha megnéz valaki mást az utcán, egy sokkal őszintébb állapot lesz úrrá rajta, mert aki azt mondja, hogy nem veszi észre a szépet a másikon, az hazudik. Az, hogy nyitott kapcsolatban is lehet boldog az ember, a megtestesült bizonyítéka annak, hogy a szex és a szerelem NEM FELTÉTLENÜL járnak kéz a kézben. A nyitott kapcsolatban a legszebb gesztus az, hogy egyáltalán nem szándékozol kisajátítani a másikat, és nem játszod el vele, hogy az érzelmei és az ösztönei a természetes alakulásuk helyett a te szolgálatodba kell, hogy álljanak. Az a fajta önzetlenség, amikor a másiknak megadod a lehetőséget arra, hogy szabad legyen, és úgy szerethessen téged, hogy mellette nem kell lemondania olyan dolgokról, amiket szintén nagyon szeret (például a szexről, olyan emberekkel, akikkel szívesen szexelne).

KONTRA:

Hát igen. Mer, hogy ha csak nem akarunk egy irreálisan hippi társadalomban élni, akkor a párkapcsolatunkra muszáj egyfajta kizárólagosságot megállapítani. Valamit, amivel a párkapcsolatod különbözik az öcséddel, vagy a haveroddal való kapcsolattól. Ha az az ember, akivel az életedet leéled az, aki a legjobban ismer a világon, és a legközelebbi barátod, akkor ez adott. Viszont ez irreálisan kevés helyzetben igaz. Van olyan oldalad, amit az édesapád jobban ismer, van olyan, amit a testvéreddel szívesebben beszélsz meg, és igenis, bármennyire szereted a feleséged/férjed, vannak pillanatok, amikor a legjobb barátoddal beszélgetnél egyet egy sör mellett, és nem azért, hogy rajta megkegyelmezz, hanem mert szükséged van rá. Ezek tükrében az, ami szinte egyedül megkülönbözteti a szerelmeddel való kapcsolatodat a többiekkel valótól, az a szexualitás. A szexuális intimitás. És ha ezt is szétosztod többfelé, akkor mi marad kettőtöknek? Hol van a határ a nyitott kapcsolat, és a lakótársak közti kavarás között? Tény, hogy a kizárólagosság része kell, hogy legyen egy jól működő kapcsolatnak. Ha valakinek van jobb ötlete, hogy mi legyen az, akkor hajrá, de a szexualitás az, ami a legjobban működő modell volt eddig az összes közül. Ezért fáj a megcsalás. Ezért létezik egyáltalán a megcsalás, mint fogalmi jelenség. Mert sérül a kizárólagosság, ami csak kettőtöket jelentette. A nyitott kapcsolatban ez nincs meg. Nincs meg az a fajta önzetlenség, amikor lemondasz a – amúgy felesleges – skalpok gyűjtögetéséről azért, hogy a másiknak ajánld a kizárólagosságodat. Az önzetlenség, amikor a saját egód folyamatos felpuffasztása helyett egy másik ember kezébe helyezed az életed, mert a legnagyobb ajándék, amit adhatsz.

Összességében ez a két álláspont létezik a nyitott kapcsolatokat illetően, és mindkettő legitim és érthető a maga nemében. A vita abban áll, hogy ki szerint melyik fajta, melyik eredetű (és célú!!!) önzetlenség áll előrébb a sorban.

Bevallom, számomra az utóbbi. Nem, nem azért, mert megölne a düh, ha a feleségem egy másik férfival is jól érezné magát, egy egyszeri szexuális esemény során. Persze, hogy nem esne jól, de a fájdalom, amit éreznék, 90%-ban az egó égése lenne. Inkább azért, mert szerintem – és ez szigorúan SZERINTEM – végleg eltűnne egy bizonyos intimitás a kapcsolatból, ami előtte megvolt. Eltűnne egy bizonyos kizárólagosság, amit én szeretek, hogy megvan, ezért az hagyján, hogy nem szeretném, ha ezt a feleségem felrúgná, de én semmilyen úton nem dobnék ki a kukába. Számomra egy nagyobb minőségű önzetlenség az önmagam és még inkább az önnön egóm feláldozása a másik boldogsága, és a közös intimitás érdekében, mint az, hogy a másiknak nem hánytorgatom fel, ha úgy érzi, szüksége van még skalpokra ahhoz, hogy teljes értékűnek érezze az életét.

Persze amellett, hogy a véleményem az, ami, amellett fenntartom, hogy minden esetben TISZTELETBEN KELL TARTANUNK azt, hogy a másik fél mit szeretne. Ha a másik fél azt mondja, hogy ő csak és kizárólag olyan kapcsolatot tud elképzelni, ahol másokkal is lefeküdhet, ne jöjjünk össze vele, azzal a szándékkal, hogy „majd én megnevelem”. Jöjjünk össze vele úgy, hogy tiszteletben tartjuk a kérését, vagy ne jöjjünk össze vele egyáltalán. Ne akarjunk senkit megnevelni, és ne azért, mert ő úgy jó, ahogy van, mert ebben nem hiszek. Azért ne, mert az ember olyan, hogy ha szeret valakit, akkor az ő hatására hajlamos elnyomni azt, amit igazán szeretne. Persze örökké nem fog sikerülni. És egyszer fel fog törni. És ne akarjuk azt, hogy a másik miattunk higgye azt, hogy Ő egy rossz ember, mert nem olyan, mint amilyennek mi megálmodtuk őt.

A legnagyobb áldás talán nem az, ha nem hazudnak nekünk, hanem az, ha nekünk nem kell hazudnunk.

Az ember természetének nélkülözhetetlen része a vallás. Ez modern Világunkban sem változott, főleg ha azt nézzük hogy a mítoszok és identitások még mindig kéznél vannak a marketing evangéliumában. Istenben már nem sokan hisznek, de a hátra hagyott üres helyért nem csak a reklám spotok versengenek hanem más új hiedelmek is. Ilyen új vallás az univerzum és a vonzás törvénye.  

Ez a vallás megtudja magyarázni, hogyan működik a világegyetem. Más vallásokhoz hasonlóan itt is az ember a teremtés koronája és minden körülötte forog. Ez a tévképzet egy több ezer éves hamis mítoszból származik, miszerint a világ teremtése hierarchikusan történt fentről lefelé. Előbb volt az Isten, aki először az angyalokat teremtette, majd az embert, végül az állat- és növényvilágot. A tévedés ott van, hogy bár tényleg vertikálisan történt, de nem fentről lefelé, hanem alulról felfelé. Viszont ebben az esetben sem mondhatjuk, hogy egyes élőlények alacsonyabb vagy magasabb rendűek lennének, mert minden teremtmény fejlődésben volt az idő során és mind a tápláléklánc része, még az ember is. Ezért nem vonatkozik az emberre külön szabályrendszer.

Az univerzum energiája a következő képpen hat világunkra:

Az összes elem közül a szén az egyetlen, amelynek jelenlétére az
életnek kötelezően szüksége van és az egyetlen, amely nélkül bármely más bolygón is nehezen alakulhatna ki az élet. Ennek az az oka, hogy a szén rendkívül hatékonyan képes láncokat, gyűrűket és más bonyolult molekuláris struktúrákat létrehozni. A táplálékhálóba fotoszintézissel kerül be; a zöld növények e folyamat során vonják ki a légkörből a szén-dioxidot, majd a nap enerenergiájának felhasználásával szénből és vízből cukrokat állítanak elő. A bennünk és minden állatban megtalálható összes szén teljes egészében az atmoszféra szén-dioxidjából származik, és a növények közvetítésével jut be a szervezetbe. Ugyancsak a légkörbe kerül vissza, amikor kilélegezzük, amikor kiválasztjuk, és amikor meghalunk.

A légköri szén-dioxidot a növények biokémiája beépítik a cukormolekulákba. A légkörből beépült szén gyorsan terjed a táplálékláncban, hiszen a növényeket növényevők fogyasztják el, a növényevőket ragadozók eszik meg és így tovább. Akár növény, akár állat, akár ember, minden élő teremtmény molekulái körülbelül ugyanabban az arányban tartalmaznak szén atomokat, amilyen arányban a légkörben is előfordulnak. És mikor elpusztul abban a pillabatban kerül ki a táplálékláncból, és ebben a pillanatban fejezi be új, légköri vagy növényi eredetű szén atomok felvételét.

Az energiával kapcsolatban van egy olyan tévképzet, hogy nem szűnik meg csak átalakul. Helyesen ez úgy hangzik, hogy az energia egy része mindig elvész, ám sohasem semmisül meg. Az energia hasznos munka szempontjából válhat (zárt rendszerben kötelezően válik is) elérhetetlenné; ezt értjük az entrópia növekedése alatt. A munka lehet a szén kivonása a légköri szén-dioxidból, és beépítése növényi szövetekbe. Ez a teljesítmény csak úgy érhető el, ha energiával látjuk el a rendszert  például napenergiával a cukrokat és a keményítőket szintetizáló zöld növényeket.

Tehát a földön élő összes élőlényhez, az emberhez is, az univerzumból származó összes energiát a nap jutattja el. Más fajta energiának nincs hatása fiziológiánkra. Gondolataink pedig közvetlen úton nem befolyásolják az energiát.

Van még egy olyan több milliárd éves törvény, ami hat ránk, miszerint ahhoz, hogy valaki nyerjen valakinek veszítenie kell. Ugyanis a napból jövő energia, valamint az ebből származó földi tartalékok nem kimeríthetetlenek. Annak hogy a nyugatnak jól menjen a 3. Világnak rosszul kell mennie. Ha te sikeres vagy, akkor valaki sikertelen. Hiába tanulná meg használni a földön élő összes ember a vonzás törvényét, egyszerűen nincs arra kapacitás, hogy mindenki vágyát teljesítse az univerzum.

Jelenleg egy olyan világban élünk, amiben a korszellem egyik legnagyobb képviselője az az attitűd, ami egy mondatban úgy fejezhető ki talán, hogy „vannak dolgok, amikről jobb nem is tudni”. Ez többféleképpen értelmezhető, magyarázható. Én ebben a kontextusban három értelmezését venném górcső alá.

Az egyik a kegyelem testvére.

Ugyanis vannak helyzetek, amikor az igazságnál van egy nagyobb, érvényesebb, szükségesebb minőség, például a szeretet. Ha nagyanyád minden pénzét egy pár zokniba és egy tusfürdőbe tudta ölni a születésnapodra, pedig van mindkettőből hat, akkor az igazság az lenne, hogy „nagyi, ezekre semmi szükségem nem volt”. Viszont a valóság szintjén más a helyzet, ugyanis a szeretet elhajlítja az igazság és a valóság közötti párhuzamokat, és az előző állítás helyett azt tudod mondani (jobb esetben érezni is), hogy „Köszönöm nagymama, nagyon nagy hasznát fogom venni ezeknek”. És nem, nem azért, mert értékeled, hogy rád áldozta a pénzét. Nem azért, mert MINDEN pénzét, ami rád jutott, ebbe fektette bele, és nem is azért, mert hülyének nézed. Van az igazság, ami pontosan az, ami. Ami kevesebb, mint az igazság, az a hazugság. Ami több, mint az igazság, az a valóság. Ez erre egy példa.

A másik a gyávaság testvére.

Sajnos ez egy sokkal szélesebb körben ismert, alkalmazott, és támogatott értelmezés. Itt a premissza, miszerint „fogalmam sincs, kik ezek a söpredék emberek, akikről beszéltek” abba a végkövetkeztetésbe szándékozik kifutni, hogy aki nem tud róla, az nem is felelős érte, nem is tehet róla, őt meg se gyanúsítsák azzal, hogy bármiféle felelősséggel tartozik a tárgyban szereplő személy jelenléte iránt. Adott esetben. Lehozzák, hogy VV Zsófika megint összehitványkodta a média valamely színterét. Van ez a fura érzés, amit talán már mind éreztünk, amikor valaki más helyett szégyelled magad. Ilyenkor hajlamos vagy azt érezni, hogy azonnal el kell határolódnod, nehogy bűnrészessé válj Zsófika - Rágógumi című slágerében. Adott esetben ehhez elég lenne, ha megvárod, hogy valaki megkérdezze: „Sanyika. Te részt vettél a Rágógumi című dal elkészítésében?” és erre mondhatnád, hogy „Nem Lajos, nem vettem részt”. És megoldhatnád a „félreértéseket”. Már ha merülnek fel, de megnyugtatlak, nem reális, hogy fel fognak. De nem. Neked túl kell lőnöd a célon. Nem elég azt mondani, hogy semmi közöm hozzá (ha esetleg felmerül), egyenesen azt kell hazudnod, hogy olyannyira semmi közöd hozzá, hogy azt sem tudod, miről van szó. Te nem is jártál arra. Nincs is telepítve Youtube a gépedre, de nincs is géped sem. És tévéd sincs, de azon is csak a spektrumot szoktad nézni. Félreértés ne essék, te nem is jártál elektromos hálózat közelében az elmúlt kilenc évben, úgyhogy mindenki nyugodjon meg, NEM TE okoztad a Rágógumit. Közöd sincs hozzá. Hát pedig apám, ha te okoztad, ha nem, felelősséggel tartozol érte, és ez még akkor is igaz, ha gyáva vagy ezt beismerni. Erről egy korábbi cikkünkben írtunk itt, olvasd el, hogy miért.

A harmadik a gyűlölködés testvére.

Ez a legrosszabb. A folyamat a következő: Valaki véleményt nyilvánít. Kritikával illet valamit. Akár pozitív, akár negatív, minden esetre a közvélekedéssel – legalábbis a tiéddel – ellentétes irányút. Adott esetben valaki leírja, hogy persze, nagyon jó, hogy a női vízi-csúszda csapatunk harmadik lett egy általunk megrendezett világbajnokságon, és négy éve erre készültek, napi 19 órán át a csúszdában robotoltak, időt, pénzt nem kímélve, de azért lássuk be, erre kár lenne a világ megváltásaként tekinteni. Egyrészt rajtunk kívül négy nemzet veszi komolyan ezt a sportágat, másrészt valóban, nem tudok kitörő ujjongást érezni egy olyan sport iránt, ami ennyire távol áll az érdeklődésemtől. Ilyenkor megjelenik a „kiaza” vezéregyed, és azonnal bekommenteli: „Ki az a Becstelen Majmok Klubja? Ismernem kéne?”. Ezzel valójában az lenne a szándék, hogy jelezze: nem kell adni a Becstelen Majmok Klubjának véleményére, hiszen azt sem tudjuk, ki az, és nem véletlenül nem tudjuk. Nyilván azért nem tudjuk, mert ostobák, szalonképtelenek, kicsik, jelentéktelenek, és ezért nem kell adni a véleményükre. Ha tudnánk, hát nyilván elgondolkodnánk, hogy van-e létjogosultsága a véleménynyilvánításra. De hát így… Beírja ide, hogy nem ért egyet velem. Várjunk, várjunk, várjunk. Kezdjük csak elölről! Ki is írta ezt be ide? Mert nem ismerem. Mi? Becstelen ki? Életemben nem hallottam róla. Mindegy. Annyit is ér.

Ezt kívánjuk vele szemléltetni. Hogy az illető olyan szinten inkompetens és marginális a témában, hogy nem hogy a véleményét nem értem, hanem azt sem, hogy hogy veszi a bátorságot, hogy az én oxigénemet lélegezze be. Pedig valójában ez semmi másról nem szól, mint a mély butaság és tudatlanság önkéntes demózásáról. Tíz, nem túlzok, ténylegesen tíz másodpercbe tart beírni a google-be, hogy „Becstelen Majmok Klubja” és megnyomni az entert. Azonnal kiadja, hogy ki az. És el tudod olvasni, meg tudod nézni, kapsz egy hozzávetőleges képet róla. Mindezt alig egy perc alatt. De nem. Te azt az egy percet arra áldozod, hogy inkább beírd, hogy „kiaza…”. Miért? Mert ennyire sötét barbár vagy. Nem akarod tudni, hogy ki az. Nem tudod, és ez így van rendjén. Addig sem kell vitatkoznod vele, és addig sem derül ki, mennyire szűken vagy kiszámolva szürkeállománnyal és érvekkel, de ez hagyján, erre még büszke és magasztos is vagy. Mert TE ez vagy. Az ember, aki egy perc alatt megszerezhetné a tudást, és ugyanúgy egy perc neki demózni a tudatlanságot is, mindkettőt ugyanannyi energia felhasználásával, és MÉGIS az utóbbit választja. Karnyújtásnyira van tőle a tudás és a tudatlanság megvallása is. Mindkettő. Pontosan ugyanannyira. És nem a tudás felé nyúl. Gratulálok.

KI az az Adolf Hitler, és honnan kellene ismernem? Látjátok, nem tudom ki az. Így sem felelős nem vagyok a tetteiért, de még csak vitatnom sem kell az eszméit. Ha MINDENKI így gondolkodott volna a ’40-es években, ki tudja, mennyivel több ember halt volna meg. Ki tudja, TE itt lennél-e. Ki tudja, milyen világ lenne most. A tudatlanság és a gyávaság még sosem mentette meg a világot. Mielőtt megkérdezed valakiről, hogy „Ki ez és minek jött ide?”, ezt mindig vésd az eszedbe.

Arról nem is beszélve, hogy te is bármikor lehetsz „ki vagy te és ki kérdezett téged?” célpont.