Nagyon sok science fiction mű foglakozott korábban az ember és a gép olyan mértékű kapcsolatával, amikor e kettő annyira közel kerül egymáshoz, hogy végül szétválaszthatatlanok lesznek. A legnépszerűbb fantáziák szerint egy nap az ember cyborg lesz vagy egy virtuális valóságban fogja élni életét. Ez a világ elérkezett azzal, hogy Mark Zuckemberg elhozta nekünk a Facebookot, egy globális médiavilágot.
Ebben a világban folyamatosan kapcsolatban lehetünk egymással, megszűnik a tér és idő fogalma, levetkőzhetjük gátlásainkat és határtalan szabadságot élvezhetünk, valamint versenghetünk a pillanat uralásáért és 15 perc hírnévért.
A facebook magyarosítása 2008-ban indult el és míg 2009 közepéig csak félmillió magyar felhasználója volt az oldalnak, addigra ez a szám mára megközelíti az 5 milliót. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy az internet felhasználás gyakorlatilag egyenlő lett a facebookkal.
Ennek több oka is van. Az egyik, hogy minden eddiginél könnyebb lett kedvelté, népszerűvé és irigyelté válnunk és ezáltal egyre közelebb érezhetjük magunkhoz egy médiasztár életének miben létét. Olyanok is a figyelem központjába kerülhetnek, akiknek a való életben erre nem lehetett lehetőségük, mert kevésbé voltak képesek társaikkal kommunikálni.
A facebook ezen kívül nagyon gyorsan rászoktatott minket a siker drogjára vagyis a like-okra és kommentekre. Mindezt egy Dopamin nevű hormonnak köszönhetjük, melynek hatására eufórikus állapotba kerülünk.
A következő dolgokat jutalmazza agyunk dopaminnal:
- étkezés
- szex, szerelem kellemes érzete
- bizonyos kábítószerek.
- semleges cselekvések, melyekhez az agy örömérzetet társít
A dopaminnak pszichológiailag egyik legérdekesebb hatása a jutalmazásban betöltött szerepe. Akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás ér minket, vagy egy jelző inger megjelenését követően jutalomra számíthatunk (predikció). Ennek a jutalom-mechanizmusnak az élő világban betöltött szerepe feltehetőleg az, hogy új viselkedésformákat alakítson ki, melyek újra és újra dopamin-aktiválódáshoz vezetnek. Tehát mikor like-ot kapunk vagy kommentet, dopamin termelődik és ez arra késztet minket, hogy újra és újra és újra keressük ezt az öröm forrást. Így lesz napi 24 órás mobil telefon használat, vagyis addiktívitás.
Ehhez köthető még az információfüggőség kialakulása is. A facebook algoritmusok kiszagolják, hogy mi az érdeklődési körünk és facebookozás közben ezekhez a témákhoz kapcsolódó csoportokat és oldalakat ajánl be, így biztosítva, hogy mindig azokkal a számunkra legérdekesebb információkkal szolgáljon ki, amik a legjobban lekötnek minket.
Másik fontos vívmánya a facebooknak, ami még hasznos is lehet a kapcsolat tartás. Mindenki mindenkivel korlátlanul tarthatja a kapcsolatot és a nap bármely pillanatában, amikor csak gondol egyet fel is veheti a másikkal a kontaktot. Ez jó dolog is lehet, abban az esetben ha elfelejtsük mi is kell a boltból és tudunk írni az asszonynak. Viszont ez is vezethet függőséghez, mert szociális élőlények vagyunk és szeretünk másokkal tökre értelmetlen, érdektelen dolgokról rizsázni. A facebook messengere által mára már ezt a sportot is űzhetjük reggeltől estig, arról nem is beszélve, hogy a személyes kapcsolattartás ezáltal devalválódik.
Ebben a virtuális valóságban mindenki saját maga alakíthatja ki személyi kultuszát. Felületén megjelentek saját sztárjai, a hagyományos média szereplőit pedig közelebb hozta a közönséghez. Korábban a hírességekről csak szűrt hírek jutottak el az emberekhez, manapság az ő életükbe is szinte folyamatosan beleláthatunk, bárhonnan bármikor. Azon túl, hogy egy új információs forrás alakult ki, fontos szerepet játszik az egyéb médiumok által generált tartalmak továbbosztásában is, ezáltal pedig a médiahatás fokozódik. Ennek köszönhetően mindenki értelsülhet Puped Gabo meleg pornós múltjáról vagy a zuhany alatti cidázós jeleneteiről, még az is, aki nem néz TV-t.
