Jelenleg egy olyan világban élünk, amiben a korszellem egyik legnagyobb képviselője az az attitűd, ami egy mondatban úgy fejezhető ki talán, hogy „vannak dolgok, amikről jobb nem is tudni”. Ez többféleképpen értelmezhető, magyarázható. Én ebben a kontextusban három értelmezését venném górcső alá.
Az egyik a kegyelem testvére.
Ugyanis vannak helyzetek, amikor az igazságnál van egy nagyobb, érvényesebb, szükségesebb minőség, például a szeretet. Ha nagyanyád minden pénzét egy pár zokniba és egy tusfürdőbe tudta ölni a születésnapodra, pedig van mindkettőből hat, akkor az igazság az lenne, hogy „nagyi, ezekre semmi szükségem nem volt”. Viszont a valóság szintjén más a helyzet, ugyanis a szeretet elhajlítja az igazság és a valóság közötti párhuzamokat, és az előző állítás helyett azt tudod mondani (jobb esetben érezni is), hogy „Köszönöm nagymama, nagyon nagy hasznát fogom venni ezeknek”. És nem, nem azért, mert értékeled, hogy rád áldozta a pénzét. Nem azért, mert MINDEN pénzét, ami rád jutott, ebbe fektette bele, és nem is azért, mert hülyének nézed. Van az igazság, ami pontosan az, ami. Ami kevesebb, mint az igazság, az a hazugság. Ami több, mint az igazság, az a valóság. Ez erre egy példa.
A másik a gyávaság testvére.
Sajnos ez egy sokkal szélesebb körben ismert, alkalmazott, és támogatott értelmezés. Itt a premissza, miszerint „fogalmam sincs, kik ezek a söpredék emberek, akikről beszéltek” abba a végkövetkeztetésbe szándékozik kifutni, hogy aki nem tud róla, az nem is felelős érte, nem is tehet róla, őt meg se gyanúsítsák azzal, hogy bármiféle felelősséggel tartozik a tárgyban szereplő személy jelenléte iránt. Adott esetben. Lehozzák, hogy VV Zsófika megint összehitványkodta a média valamely színterét. Van ez a fura érzés, amit talán már mind éreztünk, amikor valaki más helyett szégyelled magad. Ilyenkor hajlamos vagy azt érezni, hogy azonnal el kell határolódnod, nehogy bűnrészessé válj Zsófika - Rágógumi című slágerében. Adott esetben ehhez elég lenne, ha megvárod, hogy valaki megkérdezze: „Sanyika. Te részt vettél a Rágógumi című dal elkészítésében?” és erre mondhatnád, hogy „Nem Lajos, nem vettem részt”. És megoldhatnád a „félreértéseket”. Már ha merülnek fel, de megnyugtatlak, nem reális, hogy fel fognak. De nem. Neked túl kell lőnöd a célon. Nem elég azt mondani, hogy semmi közöm hozzá (ha esetleg felmerül), egyenesen azt kell hazudnod, hogy olyannyira semmi közöd hozzá, hogy azt sem tudod, miről van szó. Te nem is jártál arra. Nincs is telepítve Youtube a gépedre, de nincs is géped sem. És tévéd sincs, de azon is csak a spektrumot szoktad nézni. Félreértés ne essék, te nem is jártál elektromos hálózat közelében az elmúlt kilenc évben, úgyhogy mindenki nyugodjon meg, NEM TE okoztad a Rágógumit. Közöd sincs hozzá. Hát pedig apám, ha te okoztad, ha nem, felelősséggel tartozol érte, és ez még akkor is igaz, ha gyáva vagy ezt beismerni. Erről egy korábbi cikkünkben írtunk itt, olvasd el, hogy miért.
A harmadik a gyűlölködés testvére.
Ez a legrosszabb. A folyamat a következő: Valaki véleményt nyilvánít. Kritikával illet valamit. Akár pozitív, akár negatív, minden esetre a közvélekedéssel – legalábbis a tiéddel – ellentétes irányút. Adott esetben valaki leírja, hogy persze, nagyon jó, hogy a női vízi-csúszda csapatunk harmadik lett egy általunk megrendezett világbajnokságon, és négy éve erre készültek, napi 19 órán át a csúszdában robotoltak, időt, pénzt nem kímélve, de azért lássuk be, erre kár lenne a világ megváltásaként tekinteni. Egyrészt rajtunk kívül négy nemzet veszi komolyan ezt a sportágat, másrészt valóban, nem tudok kitörő ujjongást érezni egy olyan sport iránt, ami ennyire távol áll az érdeklődésemtől. Ilyenkor megjelenik a „kiaza” vezéregyed, és azonnal bekommenteli: „Ki az a Becstelen Majmok Klubja? Ismernem kéne?”. Ezzel valójában az lenne a szándék, hogy jelezze: nem kell adni a Becstelen Majmok Klubjának véleményére, hiszen azt sem tudjuk, ki az, és nem véletlenül nem tudjuk. Nyilván azért nem tudjuk, mert ostobák, szalonképtelenek, kicsik, jelentéktelenek, és ezért nem kell adni a véleményükre. Ha tudnánk, hát nyilván elgondolkodnánk, hogy van-e létjogosultsága a véleménynyilvánításra. De hát így… Beírja ide, hogy nem ért egyet velem. Várjunk, várjunk, várjunk. Kezdjük csak elölről! Ki is írta ezt be ide? Mert nem ismerem. Mi? Becstelen ki? Életemben nem hallottam róla. Mindegy. Annyit is ér.
Ezt kívánjuk vele szemléltetni. Hogy az illető olyan szinten inkompetens és marginális a témában, hogy nem hogy a véleményét nem értem, hanem azt sem, hogy hogy veszi a bátorságot, hogy az én oxigénemet lélegezze be. Pedig valójában ez semmi másról nem szól, mint a mély butaság és tudatlanság önkéntes demózásáról. Tíz, nem túlzok, ténylegesen tíz másodpercbe tart beírni a google-be, hogy „Becstelen Majmok Klubja” és megnyomni az entert. Azonnal kiadja, hogy ki az. És el tudod olvasni, meg tudod nézni, kapsz egy hozzávetőleges képet róla. Mindezt alig egy perc alatt. De nem. Te azt az egy percet arra áldozod, hogy inkább beírd, hogy „kiaza…”. Miért? Mert ennyire sötét barbár vagy. Nem akarod tudni, hogy ki az. Nem tudod, és ez így van rendjén. Addig sem kell vitatkoznod vele, és addig sem derül ki, mennyire szűken vagy kiszámolva szürkeállománnyal és érvekkel, de ez hagyján, erre még büszke és magasztos is vagy. Mert TE ez vagy. Az ember, aki egy perc alatt megszerezhetné a tudást, és ugyanúgy egy perc neki demózni a tudatlanságot is, mindkettőt ugyanannyi energia felhasználásával, és MÉGIS az utóbbit választja. Karnyújtásnyira van tőle a tudás és a tudatlanság megvallása is. Mindkettő. Pontosan ugyanannyira. És nem a tudás felé nyúl. Gratulálok.
KI az az Adolf Hitler, és honnan kellene ismernem? Látjátok, nem tudom ki az. Így sem felelős nem vagyok a tetteiért, de még csak vitatnom sem kell az eszméit. Ha MINDENKI így gondolkodott volna a ’40-es években, ki tudja, mennyivel több ember halt volna meg. Ki tudja, TE itt lennél-e. Ki tudja, milyen világ lenne most. A tudatlanság és a gyávaság még sosem mentette meg a világot. Mielőtt megkérdezed valakiről, hogy „Ki ez és minek jött ide?”, ezt mindig vésd az eszedbe.
Arról nem is beszélve, hogy te is bármikor lehetsz „ki vagy te és ki kérdezett téged?” célpont.
