A bevándorlást nem hiszem, hogy valaki direkte elindította volna, volt több mozgatórugója. Ezek közül a legfontosabb a háború okozta elvándorlás. Különböző fegyveres konfliktusok, a politikai és vallási üldöztetés és az ezekből következő gazdasági ellehetetlenülés miatt menekülők vándorlása következtében alakult ki.

A másik mozgatórugója a Német willkommen, aminek egy társadalmi pszichózis az oka. Ugyanis Németország a 2. világháború után elveszítette identitását, nemzeti ünnepekkor nem húzzák fel a zászlót és szinte soha nem mondják el magukról, hogy ők büszke nemzet. Félnek attól, hogyha a menekült válságot transzportokkal kezelik és katonai beavatkozással, akkor a 20. század közepi nemzetnacionalizmussal vetnék össze őket. Ezért aztán inkább a willkommen-t választották nemzeti bűntudatuk miatt, hogy feloldódjanak a közel-keleti kultúrában. Ez a két fő ok ami előidézte ezt a válságot. Kormányunk pedig amellett, hogy vannak jó intézkedéseik meglovagolják a helyzetet, hogy eljátszhassanak egy nemzetvédő szerepet és lerabolhassák az államkasszát.

Remekül megfigyelték, hogy a Kalergi-terv mennyire népszerű konteo lett, így megcsinálták ezt a saját verziójukban is és megalkották a Soros terv-et. Hogy mi igaz belőle itt olvasható. Persze való igaz, hogy élt egy Kalergi nevű politikus, aki maga is kevert "faj" volt, ezért aztán személyes tapasztalatából adódóan úgy gondolhatta, hogy jó lesz Európának, ha keverednek a népek. Tévedett. Most már látjuk és tapasztaljuk, hogy a multikulturalizmus nem működik. Ugyanakkor való igaz, hogy van egy Soros Györgyünk, aki szintén ebben látja a megoldást és pénzzel támogatná az uniót ha ezt választják, valamint írt erről néhány blogbejegyzést is, ebből lett a Soros-terv. Ő is téved és akinek van egy kis esze az látja. De azt is látni kell, hogy Soros egy meglévő problémára akar megoldást találni és nem ő hívja a menekülteket.

A politika sose a racionális gondolkodásról volt híres. A politika az arról híres, hogy ezekből a dolgokból előnyt kovácsoljon magának és ha Soros nem lenne hanem valaki más állt volna elő ezzel az ötlettel, akkor abból csináltak volna közellenséget a jobboldaliak. A bevándorlók meg akkor is jönnek, ha soros ha nem soros, ha van háttérhatalom ha nincs és kezelni kell ezt a problémát nem pedig meglovagolni.

Hogy ezekből a konzultációkból mi haszna van a kormánynak arról meg itt van egy cikk.

Gondolatok az új világkorszakról, a spirituális útkeresésről és az "ébredésről".

Mostanában sokan vergődnek olyan lelki problémák, lételméleti kérdések miatt a fiatal (15-35-ös) korosztályból, amik eddig inkább az "életközepi válság" jelenségköréhez tartoztak. Ez meggyőződésem szerint egy tömeges, bolygónk lakosságának 5-10 százalékát érintő "spirituális ébredés" következménye.

Nincs ebben semmi különös. Egyszerűen csak új világkorszak határára ért az emberiség, és ilyenkor kiválasztottak egy köre magasabb tudatosságra ébred, hogy egyfajta "fénymunkásként" segítsen az emberiséget átvezetni egy tragédiákkal, kataklizmákkal, új felismerésekkel teli, nehéz, de átmeneti időszakon. Ahogy a Hair-ben is hallottuk: jön a Vízöntő kora. Ha te is érzed, hogy valami történik, valami megmozdult benned, közénk tartozol. Nem tudsz aludni éjszakánként? Az életed értelmét keresed? Félelmek, aggodalmak kínoznak? Gyakran esel kétségbe, máskor pedig vezettetést érzel a cselekvésre, megismerésre, mintha a fejedben egy hang szólna hozzád? Ne félj, most "ébredsz", most válsz új emberré.

Már nyilván sejted, hogy feladatod van, de nem találod a helyedet, szerepedet. Ez normális, és gondolj rá áldásos csodaként, mert elindultál az úton, hogy felelősséget vállalj az átmenetért. Az átmenet pedig az anyag korából a lélek aranykorába vezet, ahol az emberek ledöntve a vas korának dogmáit újra összhangban, szeretetben fognak élni egymással, a természettel és önmaguk valódi megtapasztalásával. Ijesztő ráébredni, hogy amit a társadalmunk ma helytelennek tart, sok esetben az a megélt igazságod. Ne hagyd magad visszahúzni, mert nem te vagy beteg, hanem ez a világ a működésével, szokásaival, elvárásaival. Ebből fogsz hamarosan kitörni, mint fióka a tojásból, és repülni tanulni - majd tanítani - fogod a szárnyaszegett, elgyötört, emberségüktől megfosztott embertársaidat.

A feladatodat néhány év alatt félreérthetetlenül fel fogod ismerni. A Jung által is leírt szinkronicitás jelensége, álmaid, új érdeklődéseid, könyveid, zenék, filmek, események fognak vezetni. A spirituális útkeresés ebben a dualista világban nagyon nehéz, ezt már bizonyára te is érzed. Mert ilyenkor a vezettetésed a vallások és a világ szabályaival, dogmáival is szembe mennek. A világ és a képmutató egyházak szemében is porszem vagy, sőt, magad sem tudod, ki vagy igazán. Ez jó jel, ne félj! Mert kezdesz önmagad lenni, a feladatodra találni.

Talán azért vezettettél erre az írásra, hogy megkezdődjön a beavatásod. Ha így van, akkor olvass el két könyvet: Elisabeth Haich: Beavatás - Óegyiptomi misztériumok című regénye és Szepes Mária Vörös Oroszlánja egyaránt egyenlő a "beavatással". Segítenek helyre tenni a lelked viharát, megérteni mi történik veled és miért. Kezdd el megtanulni az erőjóga (hatha) alapjait, és az álmaid onnantól szintén szövetségeseiddé válnak. Mikor éjszaka felriadsz, írj, ne erőltesd az alvást. Keresd fel a Pilist. A többi jön magától! Új felismerések, emberek, célok jelennek meg körülötted. Üdv a klubban!

Sok sikert! Nem vagy egyedül.

A poszt szerzője Németh Gábor, a BMK névadója.

Több elmélet is létezik, hogy földünkön hogy alakulhatott ki az élet. Egyik ilyen elmélet a pánspermia, miszerint az élet valahol máshol keletkezett és mesterséges vagy természetes úton jutott el a földre. Ezt az elméletet bár nem lehet kizárni mégis felvet egy kérdést, miszerint máshol hogy jöhetett létre a biogenezis.

A világegyetem a stabilitásra törekszik és a leggyakrabban benne előforduló dolgok stabil állapotot vesznek fel. Ilyen stabil állapot az atomok olyan képződménye, amik elég tartósak és gyakoriak ahhoz, hogy nevet lehessen nekik adni. A folyékony halmazállapotú anyagok a világűrben gömb formát vesznek fel mint a föld, a földön pedig, a  tömegvonzásnak köszönhetően vízszintes alakzatot. A hidrogén atomok a napban hélium atomokká alakulnak, mert ott abban a környezetben a hélium szerkezet stabilabb. Mikor az atomok összeütköznek molekulákká állnak össze kémia reakció folyamán. Ezek a molekulák lehetnek nagyon egyszerűek, mint például a gyémánt és végtelenül összetettek, mint a fehérje.

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az őslégkör gyengén redukáló lehetett, vagyis főleg CO2-ból, N2-ből és H2O-ből állhatott, elegyítve CO-dal és H2-nel. Ezt az elképzelést erősíti, hogy a Naprendszer külső bolygóinak is redukáló légkörük van. A miller-urey kisérlet folytán ezekből az elemekből előállítottak néhány hét alatt aminosavakat, egy későbbi kísérlet során pedig purinoknak és pirimidineknek nevezett szerves anyagokat is találtak. Feltételezhetjük, hogy ezen anyagok hozták létre több milliárd évvel ezelőtt az őslevest, ami a tengereket alkotta.

Mint már írtam az élet eredetére két magyarázat is van:

1. Földön kivűlről származó szerves molekulák:

Szerves molekulák a földön kívülről is jöhettek Juan Oró javasolta először, hogy az üstökösök jelentős mennyiségű szerves anyagot szállíthattak a Földre. Ez az elképzelés egyre inkább elfogadható, ahogy egyre több információt szerzünk a földönkívüli világokról. Szerves vegyületeket találtak már a csillagközi molekuláris porfelhőkben, a meteoritokban és az üstökösökben is. A legegyszerűbb aminosavat, a glicint (H2N-CH2-COOH) is megtalálták már a Világegyetemben.

2. Kémiai evolúció az őslevesben:

Az őslevesben létre jöhetett egy különös új molekula, ami képes volt önmaga lemásolására, egy replikátor. Nagyon valószínűtlen, hogy véletlenül történt, de ez csak azért tűnik valószínűtlennek, mert nem millió években gondolkodunk. A lottót is valószínűtlen, hogy megnyerjük, de ha több millió éven keresztül próbálkozunk több mint valószínű, hogy nem egy, de több főnyereményünk is lesz. Amint a replikátor megszületett, bizonyára gyorsan elárasztotta másolataival a tengereket, mígnem a kisebb építőkő molekulák megfogyatkoztak, más nagyobb molekulák pedig egyre ritkábban képződtek. A másolási folyamatoknak azonban van egy fontos tulajdonsága. Mégpedig, hogy nem tökéletes, hibák történnek a folyamat során. Ennek köszönhető, hogy az őslevest egy idő után már nem azonos replikátorok népesítették be. A változatosság pedig egy versenyt eredményezett minek következtében a termékenység méretett meg a replikátorok közt. Az a replikátor valószínű elterjedtebb lett, ami óránként végzett másolást mint az, ami naponta vagy hetente. Ezen kívül a környezet jobban kedvezett azoknak a replikátoroknak, amelyek pontosabban tudtak másolódni, mert azon replikátor amelyik többet hibázott a másolás során nem csupán magukat a hibás „gyermekeket” veszítették el, hanem azok összes, tényleges vagy lehetséges leszármazottjait is. A verseny, vagyis a szelekció ténye pedig azon az egyszerű megállapításon alapszik, hogy a földön az ősleves nem volt képes eltartani minden replikátor fajtát, a sikeresebb replikátorok, amik termékenyebbek és pontosabban másolódtak, tehát kiszorították azokat, amik nem.

Ezeknek a folyamatoknak köszönhető, hogy ma, 3,7 milliárd évvel később ilyen változatos és komplex életformák jöhettek létre, mint az élő világunk.

Az internet a 21. századra köztérré nőtte ki magát és teljesen bekebelezte a facebook világa. Társadalmi életünk egyik jellegzetessége a csoportosulás és azon belül a csoport tagjainak kölcsönös interakcióiból és egymásra gyakorolt hatásából származó kollektív eszmerendszer, normák kialakulása.

Ezeknek az eszmerendszereknek két módosulása van:

1. Kiegyenlítődés: Amikor a csoport tagjainak nézete eltér és a vélemények eltolódnak és kiegyensúlyozottan képviselik az álláspontokat.
2. Csoportpolarizáció: Mikor a vélemények egy narratíva fele tolódnak el.

A facebook algoritmusok pedig úgy terelik az embereket és véleményüket, hogy minden esetben egy csoporton belül csak egy narratíva legyen, így csak csoportpolarizációra van lehetőség. Az algoritmusok ezt elősegítve létrehoznak párhuzamos, részben zárt, világhálós szubkultúrákat, amik által kialakulnak és elindulnak a csoporton belüli gondolkodási folyamatok. A szektásodásnak négy hajlamosító tényezője van:

1. Információs befolyás: vagyis a meggyőző érvek elmélete értelmében az emberek egyre jobban meggyőződnek saját véleményükről, amikor új, a saját álláspontjukat alátámasztó érveket hallanak.
2. Szociális összehasonlítás: Itt a hangsúly leginkább a személyközi viszonyokon van, azaz az egyén célja az, hogy a többi csoporttag kedvező véleményt alakítson ki róla, ennek érdekében saját álláspontját alárendeli az uralkodó pozíciónak.
3. Az önkategorizálás: Minden csoport sajátos társas normák gyűjteményével rendelkezik, amelyek a csoporton belüli normatív viszonyokat alakítják. A csoporttagok részvétele a csoportban a csoportkonformitáson keresztül történik, a konformitás az egyéni válaszok igazodását jelenti a csoportnormákhoz.
4. A magabiztosság, a szélsőségesség és a mások általi megerősítés: Bizonyosság híján az emberek általában a centrum felé húznak, ám amint (ön)bizalomra tesznek szert, hajlanak a szélsőség felé, amit a mások általi megerősítés elmélyít.

Sok pszichológus arra a megállapításra jutott, hogy a Facebookon a nézetek megoszlásához nem kell, hogy fizikálisan együtt legyen egy csoport. Ameddig egyének csoportja ugyanazzal az alapvéleménnyel áll elő egy adott témában és belső ellentmondásoktól mentes, egységes párbeszéd folyik, megfigyelhető a csoportpolarizáció. Különösen, ha névtelenül találkozhatnak egymással. Ráadásul a facebbok kiküszöböli a földrajzi elszigetelődés hátrányát is. A szektásodás lényege az, hogy egyes csoportok tagjai elzárkóznak a többiektől pusztán azért, hogy megőrizzék a kényelem egy adott fokát és kerüljék a nézeteltérésekből adódó feszültséget.

Márpedig a facebook kínálta perszonalizált tartalomfogyasztás révén, az egyre elszigeteltebb emberek és közösségek saját maguk visszhangjaivá válhatnak és társadalmi feszültségeket okozhatnak. A nem kedvelt tartalmak korlátlan kiszűrése kevés közös tapasztalatot, élményt indukál és egy túlságosan megosztott társadalom kialakulásával fenyeget.

A Weinstein-ügy, valamint annak egy érdekes megvilágítása már képviseltette magát a blogunkon, viszont szeretném elővenni ismét a témát a #metoo kapcsán. Hiszem ugyanis, hogy a fizikai és érzelmi erőszakról, amit a két nem egymás ellen elkövet, nagyon is fontos beszélni, viszont amiben nem hiszek, az az egymásra mutogatás, általánosítás és a véleménydiktatúra. 

A nők lázadása

Ha azt mondom erőszak és bántalmazás, biztosan egy megtermett úriember ugrik be elsőre a kedves olvasónak, aki egy nőt vagy egy másik férfit ütlegel, zaklat. Valószínűleg nem ok nélkül, hiszen az ilyen esetekről hallunk a legtöbbet, azonban mégis hiba lenne szó nélkül továbbmenni és legyinteni a dologra. Ezt a gondolatot fogalmazta meg a #metoo mozgalom is, megragadva az alkalmat a nemrég kirobbant botrány nyomán és némileg tovább egyszerűsítve a képletet a következőt tűzte a zászlajára:

Elég volt! Tegye fel jó magasra a kezét minden nő, akit valaha szexuálisan zaklattak, vagy bántalmaztak. Legyen szó egy vetkőztető tekintetről, egy ittasan elejtett de annál inkább inzultáló megszólításról, festőállványról füttyögésről, vagy akár kőkemény fizikai erőszakoskodásról.

Az eredmény még a vártnál is nagyobb aktivitás volt, nők ezrei posztolták az általuk leggyakrabban használt közösségi platformokon, hogy igen, ők is áldozatok. Sokan szörnyülködnek, és meglepetten nyugtázzák, hogy milyen sokan is vannak. Mennyi nő esik a férfiak áldozatául napról napra. Magamat azonban nem sorolnám a meglepettek táborába és ennek két nagyon fontos oka van, amit talán érdekes lehet végiggondolnunk együtt.

1. A kritérium nagyon széles. Gyakorlatilag ha csak egy nő nem él üvegbúra alatt a nap 24 órájában, találkozik valamelyik megjelölt esettel. Természetesen pont ez volt a cél, hogy felhívják a figyelmet arra, mennyire beleivódott a hétköznapokba a nők elnyomása az önkényesen meghatározott definíció azonban nagyon tág. Azt akarja sugallni, hogy ha bárki tiszteletlen, az már egyenlő a zaklatással, ami több, mint túlzás. Emellett pedig azt is készpénznek veszi, hogy ilyen esetek kizárólag nőkkel történnek és férfiak az elkövetők, holott ez közel sem ilyen egyszerű. 
2. Sokan szeretnek túlzásba esni és kisebb konfliktust is óriásinak beállítani. Természetesen lehet, hogy egy jelentéktelennek tűnő eset mély sebet hagyott az illetőben, azonban a világban mindig voltak és mindig is lesznek konfliktusok. Ami az egyik nőnek imponál, a másikat lehet, hogy vérig sérti. Férfi legyen a talpán, aki el tud egyensúlyozni a rendszeresen elvárt macsóság és a tiszteletteljes alázatosság tengelyén. Ahelyett, hogy egymásra mutogatunk, lehet eredményesebb megtanulnunk, hogyan kezeljük a konfliktusokat. Mit kell tenni, ha valaki nem tudja megérteni, hogy a nem az nemet jelent? Vagy hogyan kell kezelni a helyzetet, ha miniszoknyában és kivágott felsőben vagyunk, a segédmunkás meg utánunk füttyent? Lehetne értelmesen elbeszélgetni az illetlen illetővel a témáról, vagy ha értetlen, tovább lehet menni és felnőtt módjára feldolgozni az esetet de egyszerűbb áldozattá válni és szenvedni.

A fenti két okból tehát már vártam, hogy komolyabb aktivitást vonzzon a kezdeményezés, és ez meg is történt. Ennek egyrészt örülök, mert az érzelmi és fizikai bántalmazás egy olyan visszatérő jelenség a társadalomban, amiről nagyon fontos beszélni. Másrészről viszont elszomorít, hogy a témát kisajátították maguknak a nők, és felhasználják arra, hogy az összes férfit beállítsák egy sorba, majd egyenként szépen sorjában megkülönböztető jelet akasszanak rájuk (lásd még: sárga csillag), ami azt mutatja az illető erőszaktevő gazember.

Az ártatlanság védelme

További kellemetlen folyománya a Weinstein-ügynek, hogy több nőnek ez adta meg a kezdőlökést, hogy nyilvánosan is beszéljen a bántalmazása körülményeiről, valamint megvádolja a tettest. Akire azonban ilyen módon rásütötték a billogot az nem fogja többet lemosni magáról, akármilyen erősen is súrolja, mert alaposan beleégett a ráncos bőrébe. Ha valós bűntényről van szó, lesz tárgyalás, majd ítélet, de hacsak nem lesz kifejezetten érdekes az ügy, senki nem fog emlékezni, hogy a férfi bűnös vagy ártatlan.

Abban a pillanatban, amikor a sértett a bíróság helyett egyenesen az újsághoz rohan, a hagyományos jogrend azonnal megfordul. Többé már nem a vádlónak kell bizonyítani, a bűnösséget. A vádlottnak kell bizonyítani az ártatlanságát, ami valljuk be, nem egyszerű ha az egyetlen bizonyíték a sértett szava, illetve néhány közös ismerős szubjektív véleménye. De akkor mit tehet a társadalom az ilyen esetek elkerülésére? Legyen tiszta és átlátható a jogrend. Legyen lefektetve pontosan mi számít bűnténynek és mi az, amit még a sértettnek fel kell tudnia dolgozni. Ez a határ persze a jogban és a társadalmi normák szintjén máshol helyezkedik el, azonban fontos, hogy ezt a két szintet is elkezdjük közelíteni egymáshoz. Legyen ez a társadalmi diskurzus tárgya, hogy hol a határ, és ha meghatároztunk egy észszerű szintet, akkor azt iktassuk törvénybe. Ezen felül legyenek kicsit életrevalóbbak a nők is. Ha a nő úgy érzi, hogy védtelen és kiszolgáltatott, akkor nem kell bárkihez lakásra menni az első randin, ahogyan a védtelen gyermekünket sem engedjük, hogy beszálljon egy ismeretlen ember autójába (legyen az az ismeretlen férfi vagy nő). Persze, sokan erre rásütik, hogy „áldozat hibáztatás” de úgy gondolom kettőn áll a vásár. El kell fogadnunk, hogy a nők fizikai értelemben kiszolgáltatottabbak, és ezen senki nem tud változtatni, ekkor viszont be kell látnunk, hogy egy minimális elővigyázatosság elkerülhetetlen.

Kettőn áll a vásár

Fontos azonban a fizikai erőszaknál is tovább menni, és beszélni az érzelmi bántalmazásról is. Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy bizony a nők is jeleskednek benne, még ha ez tabunak is számít. Egyrészt mert ha valaki ezt felemlegeti, akkor rögtön megbélyegzik, hogy relativizálja a nőket ért fizikai erőszakot, másrészt pedig mert a férfiak, mint az erős és sebezhetetlen alfa hímek, nem fognak nyavalyogni azon, hogy egy nő megsértette az érzéseiket. Lehet be sem vallják maguknak, csak csendben rágódnak az eseten. A férfiak sajnos érzelmi intelligencia szintjén általában ellenkező nemű párjuk alatt állnak gyakran nagyságrendekkel alacsonyabban. Ezzel pedig tudatosan vagy tudat alatt a nők is tisztában vannak és ilyen módon szeretik kihasználni az előnyüket.

Hányszor hangzik el a kijelentés, hogy ha ezt vagy azt nem teszed meg értem, akkor te nem is szeretsz igazán? Hogy ha elfelejtetted az évfordulót, akkor nem is vagyok neked fontos. Ha nem emlékszel mit mondtam tegnap, akkor nem is figyelsz rám. Mert soha nem figyelsz rám! Emellett a nők kedvenc kifejezése a „soha” és a „mindig” is rendszeresen előjön az efféle vitákban, ami valljuk be a legritkább esetben igaz, azonban tökéletes arra, hogy egy másik ember érzelmeit megbántsa. Az ilyen eseteknek soha sem lesz jogi következménye, holott szellemileg is meg lehet nyomorítani egy embert kizárólag szavakkal.

A férfiak tehát a fizikai, a nők pedig az érzelmi erőszakban jeleskednek, és ezt kár lenne letagadni. Ha elfogadjuk, hogy mindkettő egyformán káros – márpedig hiszem, hogy igen – akkor ahelyett, hogy az egyik témát kiragadjuk a kontextusból, lehetne harcolni egyetemesen az elnyomás ellen, mindenféle nemi megkülönböztetés nélkül. Emellett pedig lehetne nyíltan beszélni érzelmi és szexuális konfliktusokról. Megértetni egymással, hogy van egy bizonyos szint, amit egészséges magabiztossággal rendelkező egyén fel kell tudjon dolgozni – ha csak nem akarjuk, hogy amerikai mintára a lakosság fele safe-space börtönbe zárja magát.