Több elmélet is létezik, hogy földünkön hogy alakulhatott ki az élet. Egyik ilyen elmélet a pánspermia, miszerint az élet valahol máshol keletkezett és mesterséges vagy természetes úton jutott el a földre. Ezt az elméletet bár nem lehet kizárni mégis felvet egy kérdést, miszerint máshol hogy jöhetett létre a biogenezis.
A világegyetem a stabilitásra törekszik és a leggyakrabban benne előforduló dolgok stabil állapotot vesznek fel. Ilyen stabil állapot az atomok olyan képződménye, amik elég tartósak és gyakoriak ahhoz, hogy nevet lehessen nekik adni. A folyékony halmazállapotú anyagok a világűrben gömb formát vesznek fel mint a föld, a földön pedig, a tömegvonzásnak köszönhetően vízszintes alakzatot. A hidrogén atomok a napban hélium atomokká alakulnak, mert ott abban a környezetben a hélium szerkezet stabilabb. Mikor az atomok összeütköznek molekulákká állnak össze kémia reakció folyamán. Ezek a molekulák lehetnek nagyon egyszerűek, mint például a gyémánt és végtelenül összetettek, mint a fehérje.
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az őslégkör gyengén redukáló lehetett, vagyis főleg CO2-ból, N2-ből és H2O-ből állhatott, elegyítve CO-dal és H2-nel. Ezt az elképzelést erősíti, hogy a Naprendszer külső bolygóinak is redukáló légkörük van. A miller-urey kisérlet folytán ezekből az elemekből előállítottak néhány hét alatt aminosavakat, egy későbbi kísérlet során pedig purinoknak és pirimidineknek nevezett szerves anyagokat is találtak. Feltételezhetjük, hogy ezen anyagok hozták létre több milliárd évvel ezelőtt az őslevest, ami a tengereket alkotta.
Mint már írtam az élet eredetére két magyarázat is van:
- Földön kivűlről származó szerves molekulák:
Szerves molekulák a földön kívülről is jöhettek Juan Oró javasolta először, hogy az üstökösök jelentős mennyiségű szerves anyagot szállíthattak a Földre. Ez az elképzelés egyre inkább elfogadható, ahogy egyre több információt szerzünk a földönkívüli világokról. Szerves vegyületeket találtak már a csillagközi molekuláris porfelhőkben, a meteoritokban és az üstökösökben is. A legegyszerűbb aminosavat, a glicint (H2N-CH2-COOH) is megtalálták már a Világegyetemben.
- Kémiai evolúció az őslevesben:
Az őslevesben létre jöhetett egy különös új molekula, ami képes volt önmaga lemásolására, egy replikátor. Nagyon valószínűtlen, hogy véletlenül történt, de ez csak azért tűnik valószínűtlennek, mert nem millió években gondolkodunk. A lottót is valószínűtlen, hogy megnyerjük, de ha több millió éven keresztül próbálkozunk több mint valószínű, hogy nem egy, de több főnyereményünk is lesz. Amint a replikátor megszületett, bizonyára gyorsan elárasztotta másolataival a tengereket, mígnem a kisebb építőkő molekulák megfogyatkoztak, más nagyobb molekulák pedig egyre ritkábban képződtek. A másolási folyamatoknak azonban van egy fontos tulajdonsága. Mégpedig, hogy nem tökéletes, hibák történnek a folyamat során. Ennek köszönhető, hogy az őslevest egy idő után már nem azonos replikátorok népesítették be. A változatosság pedig egy versenyt eredményezett minek következtében a termékenység méretett meg a replikátorok közt. Az a replikátor valószínű elterjedtebb lett, ami óránként végzett másolást mint az, ami naponta vagy hetente. Ezen kívül a környezet jobban kedvezett azoknak a replikátoroknak, amelyek pontosabban tudtak másolódni, mert azon replikátor amelyik többet hibázott a másolás során nem csupán magukat a hibás „gyermekeket” veszítették el, hanem azok összes, tényleges vagy lehetséges leszármazottjait is. A verseny, vagyis a szelekció ténye pedig azon az egyszerű megállapításon alapszik, hogy a földön az ősleves nem volt képes eltartani minden replikátor fajtát, a sikeresebb replikátorok, amik termékenyebbek és pontosabban másolódtak, tehát kiszorították azokat, amik nem.
Ezeknek a folyamatoknak köszönhető, hogy ma, 3,7 milliárd évvel később ilyen változatos és komplex életformák jöhettek létre, mint az élő világunk.
