A Gyűrűk ura szerintem egy kalap szar. Na jó, ez így túlzás. Gyerekmese. Semmi igazit és érvényeset nem tanít. A jók szépek és daliásak benne, a rosszak csúnyák, visszataszítóak, és menthetetlenek. A világ nyilvánvalóan semennyiben sem működik úgy, ahogy a Gyűrűk urában, és nem azért, mert sárkányok és orkok is vannak benne. Tehát a nagy része kamu. Egyetlen egy dolgot kivéve, amit Tolkien viszont zseniálisan látott meg.
Ez pedig a hatalom működése. Az, ahogyan begravitálja az embereket, és a heroinként való működése, miszerint ha egyszer kipróbáltad, amíg élsz, mindig kívánni fogod. A hatalom úgy mászik bele az ember agyába, mint egy parazita. Átveszi felette az irányítást, és olyan énjeit hozza elő az embernek, amelyekről senki nem feltételezte volna, hogy benne vannak. Befészkeli magát minden gondolatod mögé, minden döntésedet befolyásolja, minden lépésedet meghatározza.
A hatalom a kisembereket fertőzi meg a leggyorsabban, és a legaljasabb módon. Minél kisebb embernek minél kisebb hatalom kerül a kezébe, annál jobban próbál meg visszaélni vele. Gondolj bele, milyen az, amikor prolik kapnak hatalmat a kezükbe. Kallerek, biztonsági őrök, polgárőrök, közteresek, kidobók, és igen, utálom, hogy ezt kell írnom, de igen, Magyarországon a rendőrök, és bizonyos tanárok is.
A kisember megrészegedik a hatalomtól. A kisember számára a hatalom alkohol. Befolyásolja a döntési képességét ugyan, de minden szorongását felszínre hozza, agresszív lesz tőle, és kibaszott nehezen teszi le, és az esetek nagy részében rá sem tudsz mutatni nála, hogy a fogja lett a szernek. Ezért van az, hogy a kallerek elé bármilyen élethelyzet sodorhat, mindent meg fog tenni azért, hogy megbüntessen. Nem azért, mert bántja az igazságérzetét, hogy egyesek fizetnek a jegyért, míg mások nem. Le sem szarja ezt. Azért, mert az ő munkájának csak az ad értelmet, ha megbüntethet. Ugyanis ha még meg sem büntet, ha mindegy, hogy van-e jegyed, vagy sem, akkor az ő élete egy kudarc. És mindent meg fog tenni azért, hogy ne érezze ezt, hogy ne kelljen szembenéznie ezzel. Ugyanez vonatkozik az énektanárra, aki zeneakadémiát akart vezetni, ehelyett érettségiző diákoknak tanítja Bartók Béla életét, és aki nem tudja, azt meg fogja húzni, akkor is, ha mellette egy matematikai lángelme, és az ének-zenével soha semmit nem fog kezdeni, de akkor is el lesz kaszálva érettségi évben. Ugyanezért basztat az egészségügyi dobozodért a rendőr, ugyanezért köt beléd a kidobó, ha részeg vagy egy kocsmában (whtthfck?), és ugyanezért szól rád a kelleténél hangosabban és lekezelőbben a biztonsági őr a drogéria kijáratánál, hogy leszel szíves megmutatni a táskádat, és ha nem tettél el semmit, akkor nem érti, hogy miért esik nehezedre megmutatni egy vadidegennek, hogy mik azok a dolgok, amiket magadnál tartasz rendszeresen. Ugyanezért igyekszik semmi segítő jellegű információt sem megosztani veled az ügyfélszolgálatos kolléganő, telefonban meg pláne nem, és ha ezt jelzed neki, akkor kikéri magának a hangnemet. Ezért játssza el a kisbolti eladó az „egy kólát kérek szépen” mondatod után az „ÖNNEK IS JÓNAPOT KÍVÁNOK…KÖSZÖNNI MEG ÉN TUDOK…” című történetet. A hatalom így működik. Nincs belőle sok, annyi, hogy kidobhatod a részeg kötekedőket a kocsmából, de ha egyszer te ez lettél fitness-olimpikon helyett, akkor minden egyes tetves gecit ki fogsz dobni a kocsmából, akinek a nézése vagy kinézete nem tetszik. Mert máshogy egyszerűen nincs értelme annak, hogy helyet szorítasz ki a világból, hogy belélegzed az oxigént, aminek előállításáért növények komoly munkát végeznek. Ezért versz szarrá embereket a KFC bejárata előtt zárás előtt tíz perccel, nem azért, mert a munkavédelmi íratlan törvénykönyvben benne van, hogy zárás előtt tíz perccel nem illik kibaszni a kedves személyzettel, és még több mosogatnivalót csinálni nekik.
A nagyemberek között már egészen más a helyzet.
Az ő esetükben a hatalom úgy hat, mint a kokain. Befolyásolja a döntési képességüket, de nagyon nem úgy, ahogy a kisemberét. A hatalom az ő esetükben legitimmé tesz mindennemű törekvést, és gátlástalanságot a szer megszerzésének és megtartásának érdekében. Amikor éppen a hatása alatt állsz, akkor azt érzed, hogy nálad már nincs feljebb. Egyszerűen te vagy a világ tetején, és mindenki, aki azt mondja, hogy nem jól csinálod, amit csinálsz, az csak azért mondja, mert a cuccodra vágyik. Irigy, mert neki nincs. De hát hogy is lenne, hiszen feleakkora király sincs, mint te vagy.
Tény, hogy vannak, illetve voltak is már esetek, amikor a hatalom (szintén a droghoz hasonlatosan) az ember egyik legjobb oldalát hozta felszínre. Gondolhatunk itt gond nélkül akár Abraham Lincolnra, akár John F. Kennedyre, akár magára Jézus Krisztusra vagy hogy a droggal hozzunk párhuzamot, megannyi művészre, előadóra, mint például Jim Morrison, Jimmy Hendrix, vagy Kurt Cobain.
Mindent összevetve a hatalom is egyfajta drog, méghozzá az egyik legaddiktívabb. Lehetetlen megmondani, hogy kiből mit hoz ki. Van, akinek a legjobb oldalát, de lesz, aki ölni fog azért, hogy csak még egy adagot kapjon.
