Gyakran elképesztően mély gödörben érezzük magunkat. Úgy érezzük, hogy egy mocsárban vagyunk, ahol minél jobban kapálózunk, annál mélyebbre süllyedünk. A szüleinkkel élünk, nem tudunk különköltözni, nincs autónk, egyszerűen nem tudunk összespórolni egy normális bútorcserére, egy kényelmesebb matracra, a sírógörcs kerülget, mert látunk egy eszméletlenül menő ruhát, de egy gyors fejszámolás után rájövünk, hogy nem biztos, hogy megengedhetjük magunknak, látjuk, ahogy mindenki a Szigeten szelfizik, mi meg a Velencei-tóra sem jutottunk le idén, látjuk, hogy mindenki pakolja fel Facebookra az ilyen-olyan éttermekben lőtt képeket, mi meg szomorúan esszük a májkrémes kiflit paradicsommal. Szarul élünk. A gödör mélyén vagyunk. Elköltöznék, de ahhoz olyan munka kellene, ahol sokat kell dolgoznom, hogy keressek annyit, hogy egy albérletet ki tudjak venni Budapesten, mert vidéken egyetlen egy darab munkahely sincs, és így is annyit keresek, hogy nem telik Heinekenre, csak Kőbányaira. Ami tök ciki. És ha meg ennyit dolgozok, akkor mi értelme volt elköltözni otthonról? Nincs életem. Mert az élet az Ibiza meg Olaszország, meg Balaton Sound, meg a Starbucks. A többi egy csicskagyász.
Ennyire szar életed van.
Abba belegondoltál, hogy mi az, amid viszont megvan?
A világon jelenleg 7,5 milliárd ember él nagyjából. Ebből körülbelül 4,5 milliárd lakosa van Ázsiának, Afrikának, 1,2 milliárd, Dél- Amerikának nagyjából félmilliárd. Ha ezekből kivesszük az úgy nevezett jóléti társadalmakat, azaz Japánt, az Egyesült Arab Emírségeket, Katart, Szingapúrt, Szaúd- Arábiát, és Hong-Kongot, még mindig marad kicsit kevesebb, mint 6 milliárd ember, ahol rosszabbul élnek, mint Európában, vagy Észak-Amerikában, vagy a 24 milliós lakosú Ausztráliában. És akkor nézzük ezt Magyarország relációjában. Nézzük meg, hogy Európában hány állam van, ahol az átlagpolgár rosszabbul él, mint itt, legalábbis kevesebb pénzből gazdálkodik. Ide sorolhatjuk nyugodtan Oroszországot, Albániát, Boszniát, Bulgáriát, Fehéroroszországot, Lengyelországot, Lettországot, Makedóniát, Horvátországot, Litvániát, Moldovát, Koszovót, Romániát, Szerbiát, Ukrajnát és Szlovákiát.
Mindent összevetve, a világ azon fele, ahol az átlagember nem él olyan jól, mint egy átlag magyar, összesen hatmilliárdos lakosságot tesz ki. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes állampolgár rosszabbul él a hatmilliárd főből, mint bármelyik magyar. Ez az átlag.
És még mindig nem vettük bele a számításba az olyan tényezőket, hogy például Magyarországon nincs földrengés, nincsenek vulkánkitörések, tornádók, tájfunok, városokat elöntő monszunok és tengeri árvizek, nincs sem elviselhetetlen hőség, sem elviselhetetlen hideg, nincs vízhiány, nem állunk háborúban, nincs polgárháború sem, és van általános egészségügy (ezt ne úgy értsd, hogy mennyit kell várni egy vérvételre, hanem úgy, hogy vannak kötelező oltások, alapellátás, és háziorvosok, valamint TB).
Van állandó ivóvized? Küszködsz megélhetési problémákkal? Van hol aludnod? Gyakran elő szokott fordulni, hogy egyszerűen nem tudsz enni semmit? Van autó a családban? Van interneted? Vannak ruháid, amiket te, vagy a családod vettetek meg? Van jogosítványod? Tudsz írni, olvasni? Volt lehetőséged iskolába járni? Van cipőd? Voltál már lecsukva, vagy fegyverrel fenyegetve a véleményed vagy a vallásod miatt? Vitte már le a házatok tetejét tájfun, vagy zúzta már össze földrengés? Halt már éhen rokonod a szemed láttára?
Ha a fenti kérdésekre őszintén válaszolsz, azt hiszem az fog kijönni, hogy valóban a világ legszerencsésebb 20%-ához tartozol. Ha öt részre osztjuk a világot, te a legfelsőbe fogsz tartozni.
Ettől még konstans boldognak kell lenned? Nem. Senki nem mondta ezt, és én sem leszek képmutató: én sem vagyok mindig boldog ettől még. Ugyanúgy lehetnek helyzetek, amikor ideges leszel, csalódott, és vágyhatsz többre. Nem mondom, hogy vonulj el Ugandába és egyél szöcskét. Élj úgy, hogy… tudod mit? Nincs jogom megmondani, hogyan élj. De néha azért megállhatsz egy pillanatra, és belegondolhatsz abba, hogy biztosan nagy probléma-e az, ami miatt azt érzed, hogy a világ igazságtalansága történik veled.
Nem kell erőt merítened abból, hogy másnak mennyivel rosszabb, elismerem, az ember így működik: mikor kidobja a pasija, úgy érzi, az etiópok fájdalma picsába sincs az övéhez képest. De tudjuk, hogy valójában mennyire szerencsések is vagyunk, és EBBŐL már meríthetünk erőt.
A kulcsszó a hála. Néha, csak egy percre, állj meg, gondolj bele, milyen jól is jártál. Ha ezeket keresed, az ugyanannyi energia mintha az ellenkezőjét, de a végén közelebb leszel az igazsághoz.
