Örök vita tárgya és gyakran felmerül a halálbüntetés kérdése. Általában az álláspontok nagyon egyoldalúak, és egyik fél sem igazán enged a másiknak. Ilyen módon én is kifejezetten az egyik oldalt fogom pártolni és érveket felhozni mellette. Annak érdekében, hogy a végső következtetést levonjuk, elengedhetetlen meghatározni azt is, mi az igazságszolgáltatás elsődleges feladata, és hogyan tudjuk ezt a feladatot teljesíteni.
Szolgálunk és védünk
Péntek este, István jobb dolga híján a híradót nézi. Igen, a köztelevízión azt az igazán színvonalas fajtát. Szó esik benne arról, mennyire jól teljesít a gazdaság. Brüsszel persze megint kitalált valamit, hogy megnehezítse a helyzetünket. Ezek csak hitegetnek a felzárkózással, közben meg úgy táncolnak, ahogy a Soros fütyül. Az USA épp egy új katonai konfliktust helyez kilátásba, az Opimus (ami már Opus Global) részvényei új rekordot döntöttek. Közben pedig valami ismeretlen származású illető halálra késelt egy jóravaló magyar fiatalembert. Fényes nappal az utcán. István ekkor nagyot kortyol a Kőbányaiból, az asztalra csap és mérgében mindenféle jelzőkkel illeti az elkövetőt annak összes rokonával együtt. Mérges, mert tudja, hogy ugyanez megtörténhetett volna a feleségével vagy a kislányával is. Úgy érzi, ebben az országban már soha nem lesz biztonságban. Hétről hétre jönnek a hírek ilyen és ehhez hasonló brutalitású kegyetlenségekről. Mégis ki fogja ezeket a bűnözőket megállítani? Ide hatékony és határozott fellépés szükséges, gondolja, ideje lenne végre bevezetni a halálbüntetést nálunk is, akkor majd kétszer is meggondolják ezek a szemetek.
Joggal mérges István? Igen, minden bizonnyal.
Jogos a félelme? Talán.
Igaza van abban, hogy szigorúbban kellene büntetni a kegyetlenkedőket? Nem feltétlenül.
Egyrészt a közbiztonság közel sincs olyan válságos állapotban, mint az a híradásokból kitűnik. A helyzet sokat javult a technológia fejlődésével és az általános életszínvonal emelkedésével. Másrészről törvénysértések azonban akadnak és mindig is lesznek, a kérdés viszont, hogyan lehet megelőzni a bajt és visszaszorítani a bűnözést. Úgy vélem itt azonnal meg is kell különböztetni kétfajta vélekedést. Az egyik szerint az igazságszolgáltatás feladata valóban a bűnt megelőzni, de ha bekövetkezett, az elkövetőt méltó módon megbüntetni. A másik elgondolás szerint az igazságszolgáltatásnak a bűnmegelőzésen túl az elkövetők társadalomba való visszaintegrálásán kell dolgoznia, és én egyértelműen utóbbi mögött foglalok állást, a továbbiakban pedig ismertetem ennek okát.
Szemet szemért
A Talio-elv, azaz a szemet szemért fogat fogért, egy igencsak régi elgondolás, amely megtalálható Hammurapi törvényoszlopán, ami Krisztust jó két évezreddel megelőzi, tehát rendkívül régi hagyományra tekint vissza. Ez a tény, persze nem szerencsés ha megtéveszt minket, mert könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk, hogy a kereszténység, amelyre nemzetünk és egész Európa épül, mennyire szöges ellentétben áll a fenti elvvel. Krisztus a megbocsátást tanítja, valamint azt, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat is. Nem nehéz belátni tehát, hogy a kereszténységgel, és ilyen módon az egész kontinens erkölcsi alapjaival szöges ellentétben áll a halálbüntetés.
Egy kulturált társadalomban nem lehet gyilkosság válasz a gyilkosságra. Hogyan leszünk így mi jobbak a bűnözőknél? Ilyenkor gyakran elhangzik az érv, hogy majd ha az én hozzátartozómat ölik meg, akkor biztosan másképp fogom látni a helyzetet. Persze, ez így igaz, de szívesebben hagyatkozunk egy olyan ember véleményére, akinek a gondolatait átjárja a düh és a bosszúvágy, vagy olyanéra, aki higgadtan kívülállóként észérvek mentén tudja átlátni a témát? Az pedig, hogy hány téves ítélet születik, már tényleg messzire vezet és a halálbüntetés esetében különösen komoly kérdéseket vetne fel.
Bosszú vagy fejlődés?
Ha tovább megyünk a halálbüntetésnél, és csak arra vetünk egy pillantást, mit szeretnénk elérni a büntetés-végrehajtás során, megérkezünk a korábban már feltett kérdéshez. Biztos, hogy a bosszú az, amit el szeretnénk érni? Szenvedjen csak a bűnös? A kínok közt gondolja át az életét, másoknak pedig szolgáljon elrettentésül? Szerintem ez az út nagyon rossz irányba vezet.
Úgy gondolom a cél csak az lehet, hogy a bűnöst visszaintegráljuk a társadalomba. Nem dönthetünk más ember élete felett, és azt sem mondhatjuk, hogy ha valamit elkövetett, akkor képtelen megváltozni. Fontos lenne egy hatékony stratégia kialakítása, amely biztosítja, hogy a börtön nem csupán a kínzás és elszigetelés eszköze, hanem felkészítés a visszailleszkedésbe. Mindenkinek joga van az élethez és egy második esélyhez, akkor is ha hibát követett el. Lehet a bűnös lelki állapotának ezernyi oka, és könnyen meglehet, hogy a traumák jelentős részéről nem is tehet szerencsétlen.
Aki eljut odáig, hogy megkockáztassa a börtönt, annak gyakran nincs is más alternatívája az életben. Rájött, hogy tisztességesen nem fog tudni boldogulni, a tévében meg csak azt látja, hogy az úri népek milyen jól élnek. Neki miért nem jár egy falat a jóból? Az ilyen embereket legtöbbször a halálbüntetés sem rettenti el. Ezért is a megelőzés egyik legfontosabb és talán leghatékonyabb eszköze a mélyszegénység felszámolása. Legyen mindig alternatíva, ne legyen minden mindegy. Érezze az ember, hogy van egy háló, ami megfogja ha elkezd zuhanni. Fontos, hogy a hálót úgy alakítsuk ki, hogy ne legyen kényelmes rajta pihenni, nem az a célja. Csupán megfogja és visszarántja a segítségre szorulót, ad neki egy új löketet akkor, amikor a leginkább szüksége van rá.
