Vannak filmek, amik némileg méltatlanul nem kaptak akkora reflektorfényt, mint amennyire fontos kérdést boncolgatnak, pedig ha megnézed (márpedig nézd meg!), utána garantáltan máshogy fogod látni a világot. Nem, nem fogják megváltani az életedet, nem fognak választ adni egyetlen kérdésedre sem, ami elalvás előtt vagy zuhanyzás közben a kozmikus fraktálelméletekkel és az emberi lét mibenlétével kapcsolatban eszedbe jutnak, viszont megannyi olyan kérdést vetnek fel benned, amire önkéntelenül is keresgélni kezded az esetleges válaszokat. Vannak a listán filmek, amik megtekintésével felveszel egy szemüveget, amivel máshogy fogod látni a világot, és van olyan film is, amivel a szemüveg nélküli állapotodban is leveszel még egy szemüveget. Íme, a lista:
1, A szexmisszió
1991-ben két vállalkozó szellemű fiatal férfi vállalja a laborpatkány szerepét egy hibernációs kísérletben, a tervek szerint eredetileg csak pár évre fagyasztották volna le őket, ám a radikálisan megváltozott körülményeknek köszönhetően 2044-ben találják magukat a felébresztés után. Korábban ismert világuk feje tetejére áll, ugyanis ebben a posztapokaliptikus világban csak nők élnek már, akik közlik velük: egy nukleáris katasztrófa miatt már csak a föld alatt fenntartató az élet, ráadásul ők az utolsó két életben maradt férfi, mellesleg sokak számára ők az első élőben látott férfiak is. Azt is megtudják vendéglátóiktól, hogy Einstein, Platón és a világ minden jelentős tudósa nő volt, míg mindenki, aki bajt okozott a történelemben, férfi. Hőseink eszüket vesztve próbálják megtalálni a megoldást, mivel finoman szólva sem látják őket szívesen a megvalósult falanszterükben.
Extrém aktuális, extrém szellemes, a figyelmet végig fent tartó, itt-ott kellő mértékben humoros, persze szigorúan groteszk értelemben, és a csattanó is a legjobb fajtából való. Madách elismerően bólogatna ezt a filmet látván. Kötelező darab ez a lengyel remekmű ’84-ből.
IMDB (katt)
Sunset Limited
A cselekmény kellős közepén kezdődik a film, mikor a két névtelen szereplő, egy pesszimista, fehér, istenvesztett, a világból kiábrándult egyetemi tanár (Tommy Lee Jones), és egy mélyen vallásos, egykori sittes, irreális mértékű keresztény optimizmussal feltöltött néger gettólakó (Samuel L. Jackson) beszélgetnek utóbbi konyhájában a közelmúltban lejátszódó eseményekről. Ugyanis (a stáblista szerinti megnevezést használom) Fekete megmenti Fehéret, aki öngyilkossági kísérletet követne el, ha előbbi nem lép közbe. A film egy kamaradráma, egy konyhában játszódik az egész, és a legeseménydúsabb jelenet az, amikor egy tányér ételt melegítenek meg, de aki szereti a nehezen emészthető, lassú folyású, lelket és szellemet egyaránt megterhelő, súlyos filmeket, annak egyetlen másodperce sem lesz unalmas. A dialógusok nagyon életszerűek, és az egyik legérdekesebb karakterisztikával van dolgunk, amit celluloid szalag valaha látott. A film egyaránt alkalmas arra, hogy valakit vallásossá, illetve ateistává tegyen. Súlyos, de mindenképpen megtekintésre érdemes darab. Érdekesség, hogy Tommy Lee Jones a producer, és a rendező is.
IMDB (katt)
3, Lódító Hódító
Azzal kezdeném, hogy ide leírom az eredeti címet: The Invention of Lying, azaz magyar fordításban „a hazugság feltalálása”. Ugyanis, egyrészt mert a filmnek ez az eredeti címe, másrészt ezerszer találóbb (bár valóban egy romkomról beszélünk, de uramisten, bár minden romkom ezen a szinten állna). Néha az az érzésem, hogy míg a magyar szinkron a világ élvonalába tartozik, és a társadalom legtehetségesebb 5%-a végzi, addig a címfordításért ugyanezen társadalom leghitványabb legtehetségtelenebb 5%-a felelős. Na de mindegy. Vissza a filmhez.
Ez a lista legkönnyedebb tétele. Egy minden elemében klasszikus romantikus komédiáról beszélünk, ami annyira romkom, hogy még Jennifer Garner is játszik benne. A film kifutása teljesen sablonos: az önbizalom-hiányos, külsőre korántsem álompasi Mark Bellison, akinek lelke kincset rejt, elég kicsi a farka, de annál nagyobb a szíve, beleszeret a kezdetben aranyásói titulusra törő bombanőbe, akinek kegyeiért kezdetben olyannyira esélye sincs, hogy a nő a barátja akar lenni. Mind tudjuk mit jelent ez. A végén természetesen összejönnek, azt hiszem ezzel még csak nem is spoilerezek. Szóval, ja, Adam Sandler, Rob Schneider, Julia Roberts, és megannyi Hollywood-i melléktermék komplett életművében végigmentünk már számtalanszor ezen a szálon. Miért nézd meg mégis ezt a filmet? Mert a sztori alapja egy kurva érdekes felvetés.
Ugyanis egy alternatív jelenben élünk, ahol szinte minden ugyanaz, mint itt. Ugyanúgy van Coca-Cola, Pepsi, újság, reklámok, autók, bankok, kocsmák, öngyilkosok, és romkomok(…). Ám van egy jelentős különbség: nem létezik a hazugság semmilyen formája. Sem kegyes, sem ferdítés, sem féligazság, sem a klasszikus, megúszásra aspiráló hazugság. Semmilyen. Mindenki igazat mond mindig, méghozzá szófosásos szinten. Mindent kimond, ami az eszébe jut, úgy, ahogy az igaz. És ez teljesen normális a filmben. A randevú legelején elhangozhat, hogy „remélem lesz ma szex” és az is, hogy „nem hiszem, nagyon nem tetszel”. A film egy percre sem esik ki a szerepből, bár ki-ki kacsintgat, a színészi játék itt-ott egészen meglepően jó, Ricky Gervais még mindig nagyon vicces, de nem ez miatt kell megnézni a filmet. Hanem mert egészen elképesztően szellemes és fantáziadús konnotációk vannak a filmbéli és a mi világunk között. Amióta megnéztem a filmet, rendszeresen jut eszembe dolgokról, szituációkról, hogy ez abban a világban vajon hogyan játszódna. Mindehhez hozzájön az a már nagyon érdekes szituáció, hogy hősünk véletlenül megtanul hazudni, amivel az egész világ nem tud mit kezdeni, ugyanis fingjuk nincs arról, hogy ez létezik egyáltalán, így igazságnak vesznek mindent, amit mond. Illetve mit igazság, az a világ, ahol a hazugság nem létezik, ott igazság sem. Mindenki a valóságnak veszi, amit mond, ez a helyes. Oldalakat lehetne írni a filmről, remek kibeszélős estékre, és biztosan ajánlani fogod a barátaidnak is. Feltétlenül nézd meg!
IMDB (katt)
4, A szégyentelen
Na itt már érdekesebb a címfordítás. Az eredeti cím ugyanis „Shame” ami azt jelenti, hogy „Szégyen”. Ugyanis mindkét cím nagyon találó, és elgondolkodtató, hogy vajon melyik is a pontosabb.
A film egy New York-i, harmincas éveiben járó üzletemberről, Brandonról szól, aki egyrészt teljesen érzelemmentesen él, másrészt krónikus szex-függő. Munkahelyi barátságait megjátssza, a szüneteiben a WC-re jár recskázni, mert nem bírja tartani a szexuális energiáit, de jól érzi így magát. Illetve ez nem pontos. Nem érzi jól magát, de ütemszerűen megy az élete. Prostizik, recskázik, sokat keres, majd visszavonul a szürke, élettelen playboy-lakásába, önkéntes magányba taszajtva. Ám ekkor egyszer csak megjelenik a húga, aki Brandon tökéletes ellentétje.
Cserfes, idétlen, túlérzékeny, vehemens, és színes. Brandonhoz költözik átmenetileg, ami fenekestül felforgatja hősünk életét, és érzelemvilágát is. És nem éppen olyan irányban, mint gondolnánk. A film feszes, végig érezni az atmoszférájában egy szinte kézzel fogható feszültséget, egy fülledt, nehéz légkört, ami részben Michael Fassbander zseniális játékának, részben Harry Escott csontvelőig hatoló zenéinek, és nagy részben a Steve McQueen által teremtett hangulatvilágnak köszönhető. Ez a film nem a cselekménye miatt kötelező, hanem ez miatt a hangulat miatt. Vannak benne részek, amiket egyenesen nehéz nézni, és lehetetlen nem nézni. A metrós jelenet elképesztő erejű, az a nézés, ahogy Brandon egy kígyó módjára cserkészi be áldozatát, tökéletesen jellemzi a férfi érzelemvilágát, és az, hogy az egyetlen érzelemcsíra következtében, amit egy nő iránt érez, azonnal átmeneti szexuális teljesítőképtelenség üti fel a fejét, egy nagyon összetett, és releváns problémát pedzeget. Nézd meg, és próbáld meg elfelejteni a filmet. Nem fog menni.
IMDB (katt)
5, Az öldöklés istene
Roman Polanski eléggé megosztó figura, bár kétségkívül napjaink egyik legnagyobb művésze. Így van ez Az öldöklés istene című filmjével is, ami szintén egy kamaradráma, mivel a vége és elejefőcímen kívül minden cselekmény egy kis lakásban játszódik (persze ettől még a vége és elejefőcím alatt látható jelenetek is masszív részei a levonandó tanulságoknak). Adott négy karakter, teljesen archetipikusak. Két házaspárról beszélünk, akik gyerekeik összetűzése apropóján találkoznak, hogy a véresen végződő gyermekcsatával ellentétben ők felnőtt, illemtudó kultúremberként beszéljék át a történteket, négyesben, a gyerekek jelenléte nélkül. Minden rendkívül illedelmesen és meglehetősen képmutató módon zajlik, amíg nem felvetődik a kérdés: melyik gyerek is a hibás? Aki ütött, vagy aki kiprovokálta, majd árulkodott? Akinek van gyereke azért, akinek vannak szülei, azért tudja, hogy a szülők (különös tekintettel az anyák) hajlamosak elveszíteni a fejüket, amennyiben így vagy úgy bántalmazott gyermekeikről van szó, és nyilván itt is ez történik. Csak hogy nem a szokásos módon. A frontvonalak folyamatosan áthelyeződnek, és a New York-i, polgári kultúremberek pár csepp alkohol, régi sérelem, és egy kétes eredetű almáspite hatására levetkőzik minden kulturális vagy szociális kényszerrétegüket, hogy életre kelhessen bennük az öldöklés istene. A filmről nem lehet eldönteni, hogy dráma, vígjáték, vagy mégis milyen műfaj, minden esetre az egyik legszórakoztatóbb film, amit valaha láttam, és nem ismerek embert, aki számára ne lenne benne olyan rész, ami ne váltana ki belőle komoly egyetértést, vagy ellenérzést valamelyik oldal mellett, illetve ellen, bár mint írtam, ezek a frontvonalak folyamatosan áthelyeződnek. Tűpontos tükör, mind a nemek ismeretének terén, mind a társadalom tekintetében, és olyan következtetéseket von le a film, amik egyszerűen kortalanok, mert az emberi lélek legmélyéről rángatja fel őket. Garantáltan a kedvenc filmjeid közé fog tartozni.
IMDB (katt)
+1 Donnie Darko
Erről semmit nem tudok mondani. Nem értem, és senkit nem ismerek, aki érti, és valószínűleg te sem fogod, de mégis érzem, hogy valami van benne, amitől kiváló film. Valahol itt kezdődne a sznobizmus, de onnan tudom, hogy ez esetben nem arról van szó, hogy a sznobizmus a szellem betegsége, míg ez a film a lelkeddel kommunikál. nem véletlenül épült kultusz a film köré. Nézd meg, és döntsd el.
IMDB (katt)
Ez volna hát az a hat film, amiről talán nem is hallottál, pedig mindenképpen megtekintésre érdemes. Annyiszor írod ki Facebookra, hogy „Mondjatok jó filmeket pls”, és annyiszor nem tudsz mit kezdeni magaddal, nos, ez a lista ezen is hivatott segíteni. A kultúra még soha senkinek nem ártott meg, neked sem fog, nézd meg, és vitasd meg a barátaiddal, beszélgess róla, ajánld őket másoknak is, vagy írd le lent, hogy miért tévedek ezekkel a filmekkel kapcsolatban!
Jó filmezést!
