Francisco Gil-White fejlődéselméleti pszichológus, a philadelphiai University of Pennsylvania kutatója szerint az ember biológiai hajlama a sikeres egyedek felismerése és a hízelgés:
"Az ősi közösségekben a köztiszteletben álló személyeket körülvették azok, akik információhoz akartak jutni a sikeres életstratégiáról. A mai gyerekek közül azok, akik a hírességeket utánozzák, azért lehetnek népszerűek, mert felhasználják ezt a belénk épített mechanizmust ahhoz, hogy meghatározzák, ki és mi "menő" - állítja Gil-White.
A sztárimádó tinédzserek érzelmileg jól alkalmazkodnak, és népszerűek kortársaik között, ezért a médiaszereplők mára a szülők és tanárok helyébe léptek a médiaszocializációnak is köszönhetően. A gyermekek felnőtté válási folyamata során egyre inkább jellemzőbb lesz, hogy a szülőktől a médiaszemélyiségek veszik át a példakép szerepét. A sztárok iránti érdeklődés a kamaszkori fejlődés és a társas kapcsolatok kialakításának egészséges velejárója és a világnézet és a jellembeli viselkedések ebben az időszakban, ennek köszönhetően alakulnak ki, amik az idő múlásával egyre mélyebbre vésődnek, míg végül végleg megmaradnak.
A gyerekek felnőttkori személyiségének, karakterének, értékeinek és világképének kialakulását alapvetően három nagy szocializációs forrás befolyásolhatja:
1: a család, illetve a közvetlen ismeretségi kör
2: az iskola (benne a kortárs csoportok szerepével)
3: a tömegkommunikáció médiumain keresztül megismerhető társadalmi tapasztalat, tudás és értékrendszer (azaz kulturális környezet).
Tehát a jelentős befolyásoló erővel rendelkező média (JBE médiaszolgáltatók) szereplőinek innentől fogva nem csak felelősségük de kötelességük is van társadalmunk közgondolkodásának alakulásában, mert az mindig alulról felfelé szerveződik.
„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.” - Széchényi István (Stadium)
Ugyanez a felelősség terheli azokat a közszereplőket, hírességeket is akiknek jelentősen nagy rajongó táboruk van.
