Irreális sztori következik. Képzeljétek el, hogy feltalálják a tökéletes igazságszérumot. Leállítja az agyadban egy órára a hazugságokért, ferdítésekért, féligazságokért, szépítésekért felelős területeket. Egy randevún mindkét fél egymás italába csempészi a szérumot. Pillantsunk bele milyen lenne, a tanulságok levonását rátok bízzuk.
- Jó ez az étterem, sokszor vagyunk itt a barátnőimmel.
- Kár. Olyan helyre akartalak vinni, amilyenben még nem voltál. Hogy lásd, hogy izgalmas vagyok.
- Akkor miért Budapest egyik legfelkapottabb kézműves hamburgerezőjébe hoztál?
- Szóval a hamburgerrel van a probléma?
- Nem, a hamburger jó. Amikor kiposztolom, hogy ezt eszem, mindenki látja, hogy én menő, vagány, laza, ha úgy tetszik, fiús csaj vagyok. Nekem nem kell homár meg kaviár. A fiúk nem szeretik azokat a lányokat, akikkel bajlódni kell. Ha azt látják, hogy ilyen vagyok, akkor arra gondolnak, hogy ha velem megéheznek, simán elég bedobni egy burgert, nem kell salátabárt keresni.
- Értem. Elég népszerű helynek tűnt, gondoltam biztosan jó itt a kaja.
- Nem rossz, mondjuk annyit nem ér meg, amennyibe kerül, de nem is azt fizeted meg.
- Hanem?
- Hát a lehetőséget, hogy kiposztold. Nekem megér plusz egy-kétezer forintot.
- Azért az ár is fontos. Ezt, az utána lévő italokat, a taxit, mindent én fizetek ezen a randin, és bevallom, pénzkidobásnak érezném, ha utána nem feküdnénk le. Pláne, hogy általában BKV-val jársz, nem taxival, ami képmutatás, és nem is annak a fajta lánynak tűnsz, aki megelégszik a sörrel egy normális árú kocsmában.
- Félreértesz. Ha egy fiún azt érzem, hogy simán ejt, és meg sem viseli, ha nem tetszem neki, akkor magamba erőltetem a sört. Mert érzem, hogy lemaradhatok valamiről, ha nem teszem. Viszont ha látom, hogy a fiú akar engem jobban, és érdeklem őt, akkor szeretem beárazni magam. Rosszul esik, hogy szerinted nem érek meg egy randevúnyi pénzt. Ilyenkor kíváncsi vagyok, hogy mennyi is az, amennyire te értékelsz engem. Ha egy gyrosban egy pofa sörben és a BKV-ban, amire egyébként bérletem van, állna meg a dolog, azért nehogy már azt gondold, hogy kettőezer forintot ér velem egy dugás. Egyre ellenszenvesebb vagy.
- Persze, mert feszült vagyok. Régen nem tetszett ennyire lány, mint te, és az elejétől azt érezteted, hogy nem vagyok hozzád méltó. Egyébként ha jót eszem, iszom, és úgy egyben jól érzem magam, akkor nem von le az este értékéből az, hogy olcsó volt-e.
- Nem értesz. Nem az a lényeg, hogy jobb minőségű étel, ital, utazás jut-e. Hanem hogy ennyit te beáldozol-e értem. Hogy mennyit érek neked. Kis túlzással, ha fognád azt a pénzt, és az én tiszteletemre elégetnéd, az is jól esne. Bár akkor inkább kapjak egy táskát belőle.
- Ez olyan, mintha kurva lennél. Bár egy ilyen randi árából már talán arra is telt volna, de nekem te jobban tetszel.
- Na jó, te valamit nagyon félreértesz. A kurvának fizetsz a szexért. Nekem nem, nekem csak megmutatod, hogy mennyit érek neked. Nagyon aranyos, ha kreativitással meg szorgalommal aranyos kis gesztusokkal játszol, de ezek csak odáig fognak vezetni, hogy lehetsz a fiú barátom. De nem az a fajta, akivel dugok, hanem akitől kölcsönkérek ezt-azt, elvitetem magam ide-oda, és bármikor számíthatok rá, ha kell valami. Ha még kétszer elmondod, mennyire tetszem, akkor rá is lépsz arra az útra.
- Tehát rossz, ha kifejezem a szándékaimat, és az érzelmeimet?
- Nem rossz, csak onnantól valahogy kevésbé indítasz be. A legjobban azokat a fiúkat szeretem, akiket érdeklek, de azért éreztetik velem, hogy nagy tragédia nem történik, ha én nemet mondok, mert akkor van más. Ne legyél bunkó, ne legyél kutya, valahol a kettő között.
- Egyre zavarosabb. És ha belemegyek ebbe a játszmába, és te is, akkor mi lesz, ha kiderül, mert előbb utóbb kifog, hogy nem ilyenek vagyunk?
- Ez megint más kérdés. Ha esetleg összejönnénk már nem ilyennek kellene lenned. Csak amíg összejövünk.
- Ami után gondolom egy újabb szerep következik.
- Shakespeare is megmondta, hogy játék az élet.
- És szerinted így is értette?
- Nem tudom, hogy hogyan értette, csak szeretem a félmondatos bölcsességekbe tömöríteni az élet lényegét.
- Tudod egyre inkább érzem azt, hogy a randi végén én hazamegyek, te is, én kiverem szomorúan, te meg találsz valaki mást, aki hajlandó elégetni érted randevúnként több tízezer forintot. Én csak jól akartam érezni magam. Enni egy jót, inni egy jót, lefeküdni veled, és ha randi közben kiderül, hogy összeillünk, az mégjobb... Te most tényleg telefonozol??
- Nyugi csak bejelentkeztem a helyről, feldobtam a kaját instagramra, meg benyomtam pár hessteget.
- Ja igen, emlékszem. Nem elég ha jól érzed magad, ezt a többieknek is tudnia kell, úgy teljes a megélés.
- Látod, tudsz te ha akarsz. Gyorsan tanulsz. Figyeld csak meg, megtanítalak úgy élni, ahogy a budapesti fiatalnak kell.
- Nyugi, tudom hogyan kell. Macaron, rozé vagy rozéfröccs, Wellhello, Halott pénz, fesztivál, Margit-sziget, Budapest Chlotes, iPhone, Nike AirMax, szelfi, instagram, romkocsma, raklapból bútor, 3000 forintos hamburger, meg az összes köcsög státuszszimbólum.
- De ha tudod, hogyan legyél egyedi, akkor miért vagy ilyen szürke?
- Mert nem vagy egyedi. Egymillió budapesti fiatal teljesen ugyanúgy egyedi, és van köztetek egy néma konszenzus, hogy nem tesztek említést arra, hogy a másik teljesen ugyanolyan, mint ti, ha cserében ő sem, és meghagy abban a hitben, hogy más vagy, mint a többi. Tudod mit? Hé, pincér! Mivel a lány teljesen egyértelművé tette számomra, hogy ebben a formában nem kellek neki, ezért a számlát felesben fizetnénk! És te! Te pedig teljesen értéktelenné váltál a számomra, köszönöm, hogy ezt ilyen hamar nyilvánvalóvá tetted. (a fiú otthagyja az ő részét, majd elsiet...)
...
