Általában negatív hangvételű szokott lenni a fent leírt, agyonismételt és elcsépelt frázis, pedig meggyőződésem, hogy jelenleg nem kellene annak lennie. Gyakran fogalmazok meg kritikát társadalmi rétegekről, mindenféle köntörfalazás nélkül, de ez nem az az eset. Egyáltalán nem könnyű manapság mai fiatalnak lenni, de szerintem a mi generációnknak egész jól megy.
Először is, kezdjük azzal az alap igazsággal, hogy minden generáció az utolsó jó generációnak hiszi magát, és úgy látja, hogy az utána lévőnél kezdődött a végromlás. Ez egy borzasztó nagy szereptévesztésből fakad, miszerint "én vagyok a követendő példa". Ebből indul az egész. Az alattam lévő generáció egyáltalán nem úgy viselkedik, mint az enyém. Máshogy beszél, máshogy szórakozik, máshogy öltözködik, mást jelent neki a kultúra. Én tanácsoltam neki, hogy kövesse az én példámat, de nem teszi, teljesen más úton halad, ergo szerinte amit én csináltam, annál jobb az, amit ő csinál. Ez elkezd frusztrálni, szorongás fog el, és kiakadok, hogy ez a generáció tiszteletlen, nagyképű, nem tudja milyen a jó zene, milyen a jó ruha, mi az a kultúra, és mivel érti amit mondok, de nem teszi, ezért még flegma is. Ebből fakadnak a generációs ellentétek.
Pedig alapjaiban véve illogikus és értelmetlen a feltevés. Ha minden generáció rosszabb, mint az előtte lévő (ugyanis az összes generáció így gondolja) végkövetkeztetése két premisszából eredhet, miszerint 1, hogy a világ folyamatosan romlik, 2, a generációk egyre rosszabbul és rosszabbul nevelik ki a következőt.
Az első nyilvánvalóan nem igaz. Meg kell nézni az átlag halandóságot kétszáz éve, és most. Meg kell nézni a halálos betegségek számát kétszáz éve, és most. Meg kell nézni az analfabéták, a gyermekhalandóság, a fizikai bántalmazás stb arányszámát kétszáz éve, és most. Egy része ugyan a technológia fejlődésnek tudható be, ami szintén mindig a következő generáció sajátja, de erkölcsileg is fejlődünk. Ha a második igaz lenne, az szimplán annyit jelentene, hogy mindig az adott generáció a hibás, sosem a fiatalabb.
Ha valaki tehát lenéz, ízléstelennek tart, gátlástalannak tart, erkölcstelennek, butábbnak magánál pusztán a korod és az ő kora alapján, ne hagyd magad. Nem vagy butább, mert fiatalabb vagy. Nem jobb alapvetően az ő zenéje, mint a tiéd, csak mert régebbi. Ne tiszteld, csak azért, mert idősebb. Tiszteld, mint embert, és tiszteld a kompetenciájának mértékében, annyira, amennyire kiérdemli. Ugyanis ha valakinek már csak a kora maradt tisztelendő, az talán már semmire sem elég.
Szokás hallani szüleink, nagyszüleink szájából, hogy volt, hogy őket a tanár elverte, felpofozta iskolában, de persze jogosan, és még otthon sem merte elmondani, mert otthon kapta volna a másik felét. "Bezzeg régen nem voltak mindenféle feljelentgetések, manapság már a gyerek veri meg a tanárt" és hasonlók. Ez tök rendben is lenne, de erre a nem mai fiatalok egyfajta kedves, szeretetteljes nosztalgiával gondolnak vissza. Persze nem azért, mert szeretnének kapni még egy pofont vagy körmöst az amúgy feltehetően alkoholista, és a pofont felesége, gyereke, férje ellen sem megvető tanártól, hanem bántja az igazságérzetét, hogy bezzeg neki még ki kellett bírnia. Mondjuk belőle rendes férfiember és asszony lett, aki ha kell két kézzel épít fel egy házat. Mondjuk akkor még kötelező sorkatonaság is volt, ami szintén férfit nevel az emberből. Csodálatos és rengeteg tanulással járó út volt, amikor lerúgták a ruhákat a stokiról, ha azok a kis főnöknek (aki egyébként egy kicsit szerencsésebb helyen született világ senkije) nem tetszettek, vagy nem engedtek vissza a családodhoz, ha nem borotválkoztál rendesen. Továbbá rengeteg hasznos és fontos dolgot tanulhatnánk meg abból, ahogy a két hónapja ott lévők legitim módon szopatják (jobb esetben csak szimbolikusan) az újakat. Elképesztő élmény lehetett, hogy amíg a feleséged/párod otthon várt, te a félnalnyi kimenődet, ami véletlenül pont kevés volt a hazalátogatáshoz, a szomszéd faluban történő igénytelen lerészegedéssel és falusi kurvák felszedéséről szóltak, ami egy fokkal azért jobb, mint hat férfival egy sátorban egy playboyra kiverni.
A fent leírtak tükrében megfogalmaznék néhány véleményt.
- Nem, nem igaz, hogy a gyerek veri meg a tanárt, évente lehet ilyen esetről hallani, Nógrád megyében, ahol ha a tanár megüthetné a gyereket, az a gyerek legyilkolná a tanárt, mert olyan körülmények között nőtt fel.
- Ha az én gyerekem úgy jön haza, hogy a tanár eszméletlenül lecseszett, mert debil voltam, akkor igen, én is lecseszem. De ha feleselésért egyetlen tanár is kezet emelne a gyerekemre, beleállítanám a karját a hátába. Ha a ti szüleitek ehhez asszisztáltak, ahhoz csak gratulálni tudok.
- Az a felnőtt emel kezet egy gyerekre (a realitás szintjén maradva) aki mint felnőtt megsemmisült abban a helyzetben.
- Ti még eltűrtétek, hogy mint a kutyával úgy bántak veletek, mi nem. Akkor ki a gyengébb? Melyikhez kell nagyobb erő, magzatpózban tűrni a verést, vagy felállni és tenni valamit ellene?
- A félelem nem összekeverendő a tisztelettel. Ha minden nap félrészegen elvered a gyereked, akkor nem azért kussol, ha hazaérsz, mert tisztel, hanem mert gyűlöl, egy félállatként tekint rád, és alig várja azt a kort, amikor már kettétöri a karod, ha ráemeled, vagy szimplán elhúz otthonról ahogy csak tud, és egy életen keresztül megvet, és lenéz majd. Jobb esetben. Rosszabb esetben nem tudja majd feldolgozni, és ő is verni fogja az ő gyerekét. Ez nem csak férfiakra vonatkozik.
- A sorkatonaság tök ratyi. Férfiak összezárva értelmetlen haszontalan dolgokat csinálnak, mert az hagyján, hogy sem tiszteletet, sem alázatot igazán nem tanultak ott, de katonai kiképzés terén is lófasz. Ezt minden objektív teszt alátámasztja. A kötelező sorkatonaság az az intézmény, ahol a gömböt kockára faragod, hogy könnyebb legyen gurítani, és gödröt ásol egy talicskányi földnek.
- A sorkatonaság tökéletes példája a friss rendőr és a BKV kaller intézményének: amikor a fing szarnak képzeli magát, akinek a lehető legkisebb, de már észlelhető mértékű hatalma van, az olyan mértékben fog megpróbálni visszaélni vele, amennyire csak lehet.
- Nem tiszteletlenség, hogy nem tűrünk el mindent, amit ti igen.
- Nem feleselés a nem értünk egyet
- Nem flegmázás, ha nem gondoljuk azt, hogy korodból adódóan igazad van
- A KOR NEM TISZTELENDŐ. A kompetencia igen, de az nem feltétlenül korfüggő.
Mindent összevetve rengeteg rinyát hallgatunk arról, hogy mi minden volt jobb akkoriban, mikor simán le lehetett küldeni a gyerekeket boltba egy doboz cigiért meg egy flakon borért, hogy legyen egy jó kedd estéd, de ezek mind mind a lefojtott, vagy rosszul kezelt agresszióról szólnak, arról, hogy hogyan legyél alapvetően korrupt, hogy lehessen a 3,60-as kenyérrel befogni a pofádat, és elvenni a hajlandóságodat attól, hogy te dönts a jövődről. Szóval a mai fiatalok a senkiháziak? Vessük össze a mai átlagos 18 évest a harminc évvel ezelőtti 18 évessel, nézzük meg melyikük a tájékozottabb, melyikük a kultúráltabb, és melyikük az emberibb. Lehet, hogy meglepő eredményeket kapnánk.
Fiatal vagy? Nagyon jó. Ez egyszerre lehetőség és felelősség. Lehetőség, mert te fogod eldönteni, merre haladjon a világ. Felelősség, mert Te fogod eldönteni, merre haladjon a világ.
