A hajléktalanság problémaköre a rendszerváltás óta nemhogy javult volna, de egyre csak súlyosbodik. Vannak ugyan előremutató civil kezdeményezések de a valós áttöréshez nemzeti konszenzus és valódi tenni akarás szükséges. Az ideális világban a következő választási kampányban bármely komolyan hatalomra készülő pártnak a kérdés biztosan sarokköve lenne, de addig még hosszú út vezet.
Úton-útfélen beléjük botlunk
A fedél nélkül élők száma bőven az elfogadható szint felett rekedt és sajnos nem kell szociológusnak lenni, hogy igazoljuk ezt az állítást. Ha a fővárosban szeretnénk felszállni egy metróra, vagy csak végigmegyünk egy tetszőleges forgalmasabb belvárosi utcán, akkor ha akarnánk se tudnánk elkerülni a látványukat. A kitartóbbak még elcsípnek az utcán, és ha hajlandó vagy egy pillanatra kivenni az ütemet a füledből, amit a legújabb almás telefonodra telepített fizetős alkalmazás szolgáltat, akkor hallhatod azt is, hogy kérnek. Nem ételt és nem is munkát (hogy a fene essen a tróger formájukba) hanem némi aprót, esetleg cigarettát.
- Persze, még mit nem? A telefonom nem kéne? Büdös paraszt, tanultál volna!
A legtöbbünk persze a fenti mondatot nem hangosan, csak a fejében játssza le, de a feléjük mutatott megvetés és közöny sajnos mindennapos gyakran még egy jóérzésű polgár számára is. Nem szabad azonban elítélni vagy beskatulyázni azt sem, aki így gondolkodik. Nincs helyén kezelve a kérdés, sem a közbeszédben, sem az oktatásban de még a politikában sem. Ha viszont abban egyetértünk, hogy itt valami nincs rendjén, akkor hamar meghatározhatunk két embercsoportot, akik sürgős segítségre szorulnak.
Az egyik természetesen a hajléktalanoké, akik napról napra a túlélésért küzdenek az utcán, kilátástalanul. A másik viszont azon emberek csoportja, aki pont leszarja mi történik az utcán rekedt csóróval, neki is van épp elég baja. Minden bizonnyal van, de ha beszélünk vele és nem csak azt mutatjuk meg, miként is élnek valójában ezek az emberek, de valós irányt mutatunk nekik abban, hogyan segíthetnek hatékonyan és egyszerűen, akkor talán elindulunk egy minden humanitárius polgár által csak kívánatosnak nevezhető irányba.
Halmozottan hátrányos helyzetű maffiózók
Az utcára kerülni nem is olyan nehéz mint sokan gondolják. Elég egy rossz időben felvett frankhitel, egy rosszul megválasztott feleség, aki a válás után kiperli alólunk a sámlit is, vagy csak a függőségre hajlamossá tevő gének. Mindez párosulva némi balszerencsével már egyenes út az aluljáróba. A jegy viszont csak egy útra szól, az útleveled a határon elveszik, és kannás borra meg technokolra cserélik neked előzékenyen, aztán gyere vissza ha tudsz. Vigyázat, spoiler veszély! Nem fogsz tudni. Ahogy a feleséged, úgy a társadalom sem fogad vissza. A szállók zsúfoltak, terjednek a betegségek, meglopnak, így marad az utca. A szerencsés nyertes még tavasszal kerül ki, és lesz ideje lépésenként hozzászokni a nyomorhoz, hogy mire eljön a tél gyakorlottan találja meg azt a helyet, ahol a legkisebb eséllyel fagy halálra.
Nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy ezek az emberek megérdemlik, meg, hogy aki akar és tud, az igen is talál munkát. Azt meg tudom érteni, hogy mindez komoly erőfeszítést igényel, és joggal várjuk el, hogy ha mi tanultunk, kidolgoztuk a belünket, és keményen odatettük magunkat a célunk érdekében, akkor más ne úszhassa meg olyan könnyen, és tegyen azért, hogy ismét a társadalom része lehessen. Az emberi tényezőt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni! Lehet ezt az érvet felhozni egy biztos egzisztenciális háttér mögül, vagy nehéz helyzetből de sikeresen kievickélő sikertörténet után, hogy ha én megcsináltam ő is megtudja. De nem mindenki elég szerencsés, elég intelligens, és igen, nincs elég akaratereje. Ha már egyszer az utcára került akkor pedig végképp a padlón van. Innen felállni már ember feletti erőfeszítést igényel. Ne mondjuk azt kérlek, hogy aki hülye haljon meg. Adjunk ezeknek az embereknek is még egy esélyt. Meg még egyet, és aztán ismét. Mert nem kerül ám sokba, ha minden adófizető dobja össze, és nem csak egy civil szervezet néhány támogatója, valamint ha egy jó stratégia van az anyagi háttér mögött.
Egyes városokban a kéregetőkre egy egész üzletág telepszik rá. Amit összeszednek a nap során, este adják is le a főnöknek, aki cserébe ad némi szeszt nagyker áron, jobb esetben helyet is ahol aludhatnak a szegény ördögök. Ez a fajta maffia pedig az egyébként rendszeresen adakozó ember erőfeszítését is egy mozdulattal a kukába hajítja az elhasznált gumi és a körberágott pizzaszelet széle mellé, ahová mindig is való volt. Vegyünk hát egy mély lélegzetet, és találjunk ki egy járható megoldást.
Rajtad is múlik
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy sem a néhanapján alamizsnaként a kalapba hányt érmék, sem a kapualjba szerelt szegecsek nem jelentenek reális megoldást, akkor felmerül a kérdés: Mégis mit tehetnék? Fogadjak be egy hajléktalant magamhoz? Persze, a gyerekszobában van hely még a földön, feltéve ha rendesen mosakszik és nem lop el semmit. Meg hetente kitakarítja a lakást és a kapott segélyből néha feltölti a hűtőszekrényt. De nem, ez faszság! Naná, hogy az. Senki nem várja el, hogy befogadj egy idegen embert a lakásodba. Ha valaki mégis megteszi, minden tiszteletem az övé és a lelke biztos, hogy örök üdvösségre lel de el kell fogadni, hogy a lakosság jelentős része nem így gondolkodik.
Amit viszont bárki megtehet, hogy elkezd beszélni a témáról. Elmondja a munkatársainak, a feleségének, az apjának, mennyire elfogadhatatlan a helyzet. Ez már fél siker. A második lépcső, hogy az elégedetlen emberek tömege ahelyett, hogy egy napra lecseréli a profilképét, elmondja a véleményét egy olyan embernek is, aki az érdekeit képviseli. Például egy lakossági fórumon, vagy akár egy e-mail formájában egy szimpatikus (tételezzük fel van ilyen) párt képviselőjének. Ha elég helyről hallják, előbb utóbb belátják, hogy valós lépésre van szükség, amivel szavazatokat lehet nyerni. Elképzelhető, hogy mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de az irány a legfontosabb. Legyen igényünk, és higgyük el, hogy valóban tehetünk kevésbé szerencsés embertársainkért a magunk módján. Ha csak egy emberrel beszélsz a témáról máris segítettél. Vagy úgy gondolod, van ennél hatékonyabb módszer is? Írd meg kommentben. A a szerencsés nyertes egy nyugodtan átaludt éjszakát nyerhet saját kényelmes ágyában.
