Scott Bradlee 2011-ben olyat teremtett amely teljesen szembemegy napjaink popslágereivel, mindezt úgy, hogy épp a mainstream által tömeggyártott zenéket dolgozza fel. Feldolgozások persze százával kerülnek fel naponta a világhálóra, azonban ez az egy csillag olyan fényesen ragyog mind között, hogy még 10 tonnányi Despacito által koronázott trágyán keresztül is érezzük amint belénk hatol majd eláraszt a nyugalom és boldogság.
A Postmodern Jukebox ugyanis napjaink legkedveltebb zenéit aranyozza be azzal, hogy visszarepíti őket az időben és a különféle korszakok jellemvonásaival meghintve tálalja azokat a nagyérdeműnek. Akiben legalább egyszer megfogalmazódott életük során a “régen mennyivel jobb dalok voltak” mondat annak garantálhatom, hogy ez tetszeni fog.
A képletük egyszerű. Fognak néhány kimagaslóan nívós zenészt, leültetik őket egy asztalhoz, majd középre raknak papírt amelyen egy aktualitás van. A papírt leöntik dízellel, majd begyújtják egy tetszőlegesen választott szivarral. Az így született hamut félresöprik, majd kezdetét veszi az alkotómunka amely eredményeként példátlan nívójú alkotások születnek, meggyalázva azzal az eredeti művet és annak alkotóit. A Postmodern Jukebox nem újragondolja napjaink slágereit, hanem megcsinálja őket olyanra amelyre az eredeti alkotóknak kellett volna. Zseniális, mindenkinek szívből ajánlom.
Tudsz hasonlóan nívós alkotásokról? Oszd meg velünk, kérlek!
