Azt hiszem, nem kell nemzeti konzultációs kérdőívet közreadni, hogy kiderüljön, a fenti három mondatban kicsillagozott részeket a lakosság 99,9%-a gond nélkül kipótolja. Ha szeretné, ha nem. Pedig ennek nem feltétlenül kellene így lennie, és a leginkább az borzaszt el, hogy sokunk ezt olyan természetesnek veszi, mint a korrupciót vagy a fasisztákat. „Reklám mindig is volt, mindig is lesz, ha fejre állok, ezen akkor sem tudok változtatni”, mondhatják. Jogosan?
*****nal a mosógép is tovább él
A legkisebb is számít, *****
A ******* szárnyakat ad
Az agymosás
Legtöbbünk fel sem ismeri, mennyire káros is a kapitalizmus mostohagyermekének is csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető jelenség. A hétfő esti film közben, ha bejön a reklám, hősünk elcammog a hűtőhöz, szisszent még egy sört, amíg a százhuszadszor elismételt szlogen beleég a tudatalattijába. Nem zavarja, nem bosszankodik, türelmesen vár, vagy elkapcsol. Persze próbálkozni lehet, de a legtöbb csatorna egységesen időzíti a reklámszünetét, így minden próbálkozás hiába. A kereskedelmi televízióban mindenhol ott vannak, nem lehet szabadulni tőlük. A film közben, a meccs szünetében, az eredményjelző alatt, a sporttársak mezein. Mindenhonnan logók és szlogenek vigyorognak vissza ránk.
Jó, lehet, hogy a csapból is reklám folyik, de ezzel tényleg nincs semmi baj. Végignézem, majd folytatódik a műsor ugyanott, ahol abbahagytam. Meg egyébként is, gondoljunk csak bele, mennyivel drágább lenne a televíziózás, ha a reklámokból hozott bevétel helyett a kábeltévé előfizetési díjain szeretnék beszedni a mezei nézőtől a pénzt. A gatyája is rámenne a 150 csatornára. De biztos kell ennyi? Megéri eladni a tudatunkat egyébként is szeméttel teli műsorokért? Valóban szükség van 150 csatornára?
Szabad a vásár!
A reklámokkal kapcsolatban gyakran elhangzik az érv, hogy ezek nélkül a fogyasztók sohasem találnák meg a terméket. Nem vennék észre a lehetőséget, ami bennük rejlik. Továbbmegyek, nem is gondolnának rá, hogy szükségük van a termékre, egészen addig, amíg valaki az arcukba nem tolja. A reklám segít választani, lehetőséget teremt, információt nyújt. Ki ne szeretne tájékozottan boltba menni? És ehhez még nem is kell újságot olvasni, elég, ha fut a reklám a háttérben napi rendszerességgel, így amikor bemegyek a boltba, rögtön tudom, hova nyúljak a tömött polcon.
A fenti érveléssel két probléma is van. Az egyik, hogy a reklám segítség helyett korlátoz. Sokan semmilyen tekintetben nem éreznek valós különbséget két mosópor között, de az egyik reklámjának dallama olyan kellemesen csengett a minap. A vásárló lehet, észre sem veszi, de automatikusan nyúl a belé kondicionált mosóporért. Ha nem lennének hangzatos márkák és hozzájuk szlogenek, akkor a termékek a marketingesek helyett a minőségükkel versenyeznének. Jelentősen visszaszorulna az impulzív vásárlás és többen átgondolnák, mire is költik a pénzüket. A másik komoly ellenérv, hogy reklámok nélkül is simán megtalálnánk, amit keresünk. A vírusvideók és online kapcsolattartás korában mindennél egyszerűbb megosztani a barátainkkal mi az, amit szeretünk, és mi az, amit érdemes megvenni. Ha nincs elegendő ismeretségi körünk, random felhasználói értékelésekből is sokkal több információt lehet leszűrni, mint bármelyik reklámból. Az már csak hab a tortán, hogy a nagyobb cégek több különböző saját márkát is „versenyeztetnek” egymással, ezzel is lehetetlenné téve a fogyasztó döntését. Három ugyanolyan termékből könnyen ki lehet választani a legjobbat, de tizenháromból?
Előfordulhat továbbá, hogy ha van egy kiváló termék, az simán elbukik a piacon, mert nincs mögötte reklám, és a multinacionális cégek marketingúthengereivel nem vehetik fel a versenyt. Aki többet áldoz hirdetésre, annak jobban fogy a portékája. A minőség másodrangú.
Akár 60%-kal fényesebb haj
Egy reklámba minden belefér, ami nem tilos. Márpedig a hazai szabályozás nem tilt túl sok dolgot. Nem közölhet egy reklámspotban senki könnyen megcáfolható állítást, valamint nem szidalmazhatja a konkurenciát. Előbbit azonban könnyebb kijátszani, mint egy rakás görögöt elbújtatni a falóban. A kulcsszó az „akár”! Ha azt mondom, akár 1 milliárd forintot is nyerhetek a lottón, bizony nem hazudok, az esélyem megvan. Egyrészt azonban soha nem fogom az öt számot eltalálni, másrészt ember legyen a talpán, aki ezt a kijelentést megcáfolja. Ha kötelező valamit feltüntetni, ott az apró betű. Ha kötelező el is mondani az információt, hát elhadarjuk a spot végén. A lényeg, hogy fogyjon a termék, dagadjon a részvényes pénztárcája.
A nagyi miért eszi meg a farkast?
A kereslet és kínálat törvényét az emberek többsége ösztönösen elsajátítja, mindennemű oktatás és függvények kavalkádja nélkül is. Amire kereslet van, ott előbb utóbb megjelenik a kínálat is. Ha közeleg a háború, a fegyvergyártó cégek mozgósítják az összes erőforrásukat, a konzervgyárak pedig lövedékek gyártására fognak átállni. De vajon a folyamat fordítva is működik? Ideális esetben nem, de a reklám ezt is lehetővé teszi. Nem fontos, kinek mire van szüksége. Készítsünk egy terméket, a reklám majd megteremti rá az igényt. Ez nem csupán szükségtelen tulajdonság, de fokozottan káros is. Az egyébként is szűkös pénztárcával rohangáló Feri bá’ egyre több olyan kacatra költi a pénzét, amire valójában semmi szüksége, a csekkek meg ott hevernek a dohányzóasztal alatt kifizetetlenül.
Tovább is van, mondjam még?
A fenti néhány példa csak a legszembetűnőbb és leggátlástalanabb bűneit sorolta fel a reklámipar gazembereinek, de rengeteg kérdést lehet és kell feltenni még a témában. Miért kell a köztelevízióba reklám, ha az nem a profitszerzésért, hanem a piac által figyelmen kívül hagyott igények kielégítéséért létezik eleve közpénzből? Miért lehet egészségre bizonyítottan káros termékeket, szolgáltatásokat reklámozni, úgy, mint alkohol, kávé vagy éppen a szerencsejáték? Miért adjuk el minden személyes adatunkat a két reklámmonopóliumnak, a Facebooknak és Google-nek, hogy azok tömegesen értékesítsék a legféltettebb titkainkat is a reklámozni óhajtó cégeknek?
Lehetne ezt persze reklám nélkül is, és nagyon sok előremutató kezdeményezés van, elég csak az HBO, a Wikipedia vagy a Humblebundle működési modelljét tekinteni. Az HBO minőségi tartalmat gyárt megfizethető áron, a Wikipedia közösségi szerveződésként a világ legnagyobb enciklopédiája lett, a Humblebundle felületén pedig annyit fizetsz egy játékért, amennyit szerinted ér.
Ha együtt lépünk fel egy igényesebb média megteremtéséért, akkor a tudatok értékesítésének véget lehet vetni. Ehhez viszont nem elég lájkolni egy posztot. Nem elég lecserélni a profilképedet. Fel kell kelni a fotelból és harcolni a megszállók ellen. Ahelyett, hogy birka módjára mennél a nyájjal, el kell kezdeni gondolkodni, majd aktívan tenni az elveidért. Én ezt az utat választottam. Velem tartasz?
