A mai fiatalok mindig faszok. A mai fiatalok tiszteletlenek, nem köszönnek előre, nem adják át a helyet, sátánisták, gyűlöletesek, nem adják meg az alapvető tiszteletet, és nem építik fel az orszgáot a két kezükkel. satöbbi. Jelenleg a legnagyobb senkiháziskodás, amit csak el tud követni a fiatalság, az az, hogy mobiltelefonozik. Bámul bele a mobiljába, mint egy zombi, szokás mondani. Ássunk csak a mélyére ennek.
Mit is csinál az, aki telefonozik? Leggyakrabban zenét hallgat, híreket olvas, képeket nézeget, kommunikál, játszik, tanul, filmet néz, szórakozik, szörföl az interneten. Pornót persze nem néz senki rajta.
Kérdésem lenne feléd, kedves technológia-szkeptikus, hogy a fent felsorolt cselekvések közül, melyik az, amire korábban sosem volt igény? Az 1700-as években az emberek nem leveleztek? Vagy a 90-es években senki nem nézett pornót? Vagy a 80-as években az emberek nem néztek filmet, nem olvastak, nem tanultak? Volt valaha olyan korszaka az emberiségnek, amikor nem akartunk kommunikálni? A játék volt, hogy nem volt része egy ember életének? Szerintem nem. Gondoljunk bele, de igazán, komolyan gondoljunk bele, hogy miért is zavar minket, amikor valaki a telefonját bámulja a metrón? Mert nem vadidegenekkel beszélget a metrókocsiban, hanem az anyjával? Vagy mert elolvas egy hírt, ahelyett, hogy szerelvény belsejét díszítő reklámplakátokat nézegetné? Vagy szimplán faszos vicceket olvas, és nem a Móricka magazinból, hanem egy internetes oldalon? Komolyan ezek zavarnak minket?
Nem lehet, hogy inkább az zavar minket, hogy ezeket mindet egyszerre tudja csinálni, anélkül, hogy tizenhét táska lenne neki megpakolva könyvvel, újsággal, telefonnal, rádióval, és minden mással, ami manapság már elfér a zsebedben? Nem lehet, hogy inkább az zavar minket, hogy erre nekünk nem volt mindig lehetőségünk? Nem lehet, hogy inkább csak simán ugyanaz az óbégatás zajlik, mint amikor a mobiltelefonok egyáltalán megjelentek, hogy felrobban tőle az agyad, meg hasonló babonák? Nem lehet, hogy sokan lusták a technológia fejlődésének kiélvezéséhez szükséges tanuláshoz, és ahelyett, hogy ezt beismernék, inkább firtatják, sőt mi több, ignorálják a fejlődés jelentőségét, és jobbító szándékát? Nem lehet, hogy ez szimplán része az „az én generációm volt az utolsó jó generáció, a fiatalabbak egy nagy kalap szar” állandó képviseletének? És végül, de nem utolsó sorban: nem lehet, hogy egy picit képmutatóak vagyunk?
Tény, hogy probléma az, ha egy vasárnapi ebédet nem bírunk ki anélkül, hogy meg ne nézzük, mi zajlik a világban. Viszont az információéhség és a telefonhasználat csak részben függ össze, és egyáltalán nem biztos, hogy baj a kettő közötti kapocs, csak az internet egy annyira fiatal találmány a világot megváltoztató hatásához képest, hogy még meg kell tanulnunk együtt élni a hatásaival. De erről majd talán egy másik cikkben értekezzünk.
Mindent összevetve, mikor egy adott szokás általános felháborodást vált ki, mindig érdemes feltenni három kérdést:
- Felháborodás oldott-e már meg problémát?
- Biztos, hogy jogos-e a felháborodásunk?
- Biztos, hogy minden dolog bűn, amin valaki felháborodik?
Szerintem az önvizsgálat lehet a kulcs a kérdésben. Amennyiben mi olyan szinten puritán életet élünk, hogy sem zenére, sem információk iránti éhségre, sem játékra, sem kommunikációra, sem semmilyen más cselekvésre nem tartunk igényt, amit egy mobiltelefon ki tud elégíteni, akkor nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy nem értjük, hogy valaki miért használ ennyiszer ezt a kis zsebmicsodát, viszont ez esetben érdemes elgondolkodnunk, hogy nem mi megyünk-e indokolatlanul és céltalanul a forgalommal szemben. Mert van, amikor van ennek az attitűdnek értelme, de meggyőződésem, hogy ez a tárgykör nem az.
Nem is beszélve a pozitív hatásokról. Én például örülök, hogy szélesebb palettából válogathatok, mikor zenét hallgatok, örülök, hogy bármikor tudok készíteni egy fényképet, örülök, hogy bármikor közel bármelyik rokonommal és ismerősömmel azonnali kommunikációs csatornát tudok nyitni, örülök, hogy gyakorlatilag mindig van zsebemben egy térkép, örülök, hogy a híreket szinte a történés pillanatában megtudom, és örülök, hogy a gyerekeimnek valószínűleg még ennél is több haszna lesz a világnak ilyen irányban történő fejlődéséből.
Persze mindenki továbbra is fenntarthatja a jogot arra, hogy ez zavarja őt, minden esetre, ugyanazt tudom javasolni, mint eddig. Kérdezzük meg magunktól, de komolyan, és a válaszra készen: biztos, hogy jól tesszük-e? És biztos, hogy ezzel bárki is árt-e nekünk? Mert az, hogy valami zavar, nem feltétlenül egy történés, amit elszenvedünk, gyakran egy cselekvés, amit történésnek hazudunk. Ez pedig bizonyos emberek komplett jellemrajzát teszi ki.
Próbáljunk meg néha örülni annak, hogy nem 1345-ben születtünk, higgyük el egy kicsit, hogy nem minden volt akkor jobb.
