A magyar hiphop talán soha nem örvendett akkora népszerűségnek mint az elmúlt években. A műfaj kitört a mocsokból és a csikk szagú aluljárókból, azonban a népszerűbbé válásával egyre inkább hígultak az előadók is. Elmondhatjuk, hogy mára mindenki ismer legalább egy olyan embert aki két spangli között írt már dalt, szerencsés esetben viszont nem adta elő.
A legnépszerűbb eladók dalai (ahogy régen is) az odamondogatásról, az arannyal kitömött széfekről és a 30 milliós verdákról szól, még szerencsétlenebb esetben a szerelemről és a csalódásról. Az elmúlt 10 év előadóinak 95%-át ebből kifolyólag három csoportba tudjuk sűríteni:
- keménykedős hülyegyerek
- aranyszínű lánccal vagizós telepi tróger
- összetört szívű macsó
A hiphop azonban nem csak ilyen lehet, sőt.
Tartalom vagy forma?
Avagy mondanivaló vagy eladható külső. Ha a pénz szempontjából vizsgáljuk az elmúlt évek alakulását akkor teljes mértékben érthetővé válik, hogy a legnépszerűbb magyar előadók miért olyan zenét gyártanak amilyet. Direkt használtam a gyártás szót, ugyanis itt alkotásról nem beszélhetünk. A legkönnyebben eladható számok nem akarnak sokat. A legjobb recept a “poposodás”, a dallamos refrénekkel megtűzdelt semmitmondás, eladva verdákkal és csöcsökkel. A recept működik, a csilivili pózerkodás sütőporként emeli a magasba ezeket a celebeket, így születnek a Mr. Busták és társai. Üzletemberként elismerhető egyénekről beszélünk, valódi értéket azonban nem teremtenek.
A Jedi oldal
Léteznek azonban előadók akik nem akarnak ilyenek lenni. Nekik céljuk az, hogy formálják a közízlést, értéket, eszmét adjanak át, reflektáljanak problémákra és azokra megoldást kínáljanak. Néhány éve ha ilyen előadót akartunk mondani akkor a legtöbbeknek kizárólag az AKPH ugrott volna be, mostanra azonban néhány új csillag is született és betette a lábát oda ahová a pénzéhes szajhák ritkán járnak.
Aki aktívan követi az internet történéseit az néhány éve már találkozhatott a Rimbiózis nevű formációval a Ki Mit Tube nevű online tehetségkutatón. Az ő szövegeik kivétel nélkül kiváló eleganciával és igényességgel vannak megírva, amelyet remek alapokkal tálalnak. Aki vevő az ilyen jellegű alkotásokra az hamar "rimbi-junkie" lesz, azonban még mindig nem róluk akarok ömlengeni, ők megérdemelnek majd egy külön írást.
220 BPM Felett
A mai ajánló ihletője NB névre hallgat, többek között a Rimbiózis soraiból is ismerős lehet. A srác kevésbé ismert egyelőre, azonban épp a napokban tette közkincsé a "Belépő" című albumát, amely többszöri hallgatás után is tartogat meglepetéseket. Az albumot bátran ajánlom mindenkinek aki szereti az igényes alapokat és a remekül megformált szövegeket. Az csomag mindössze 9 számból áll, azonban ennyi is elég ahhoz, hogy elgondolkoztasson, szórakoztasson és markáns mondandót zúdítson a nyakunkba. Kevés az ennyire igényes előadó, érdemes figyelni rá. Több karaktert kár is írni erről, hallgassátok:
