A normális nem egy metafizikai állandó, hanem egy fogalomrendszer, amit mi határoztunk meg arra, hogy biztosítani tudjuk a lehető legzökkenőmetnesebb együttélést. Te beleillesz ebbe?
Az ember alapvetően önközpontú, ösztönös szinten mindent a maga szempontjából analizál. Valaki minél inkább ösztöni szinten ragad, annál jobban, és minél inkább képes felülkerekedni az ösztönein, annál inkább nem. Nagyjából ez utóbbit nevezzük empátiának. Ez azt jelenti, hogy számodra a normát ösztöni szinten mindig az fogja jelenteni, ahogy TE szereted a dolgokat, ahogy TE gondolod, ahogy NEKED logikus, ami SZERINTED a normális. Csak hogy egy példával éljek: nem értem azokat az embereket, akik nem szeretik a húst. Mellékesen jegyzem meg, én fogyasztok húst, szeretem, és valóban nem tudom elképzelni azt, hogy milyen lehet nem szeretni, viszont nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy nem kell értenem. Nem kell megértenem, hogy miért nem szereti. Ha neki problémát okoz, hogy nem szereti, akkor NEKI kell megértenie, ha pedig boldog nélküle, akkor is érdemes, de nem szükséges. A legtöbb ember ebbe a hibába esik. Azt hiszi, hogy meg kell értenie, vagy át kell tudnia éreznie a másik - az övétől eltérő - működését ahhoz, hogy helyet tudjon neki szorítani a világban. Adott esetben meg kell értenie, hogy hogyan akarhat két férfi egymáshoz dörgölőzni, vagy két nő egymáson vonaglani, ahhoz, hogy normálisnak tudja nevezni.
De ezt nyilván nem lehet beismerni, nem tudsz olyan szinten lemerülni a tudatalattidba, hogy kimondd, hogy „valójában semmit nem tudok elfogadni, amit én nem csinálok, vagy nem csinálnék, mert nem rendelkezem ilyen mértékű empátiával, és nem tudom ennyire egyenlőnek gondolni magam a többi emberrel”, helyette inkább azt mondjuk, hogy ez a működés „nem normális”. A normakövetés mögé bújúnk, mert abban fedezéket fogunk találni, a többi konformista ember is ott van, és megvédjük egymást. Az „nem normális”, ha egy házasságból nem születik gyerek, ezért nem lehetnek melegek. Az nem normális, ha valaki szereti a húst, ezért legyen mindenki vegán. Az nem normális, ha valakik nyitott kapcsolatban él, mert én nem akarok abban élni. Az nem normális, ha valaki megengedi a férjének, hogy lefeküdjön egy másik nővel, mert én személy szerint agyérgörcsöt kapnék, ha az enyém tenné. Az nem normális, ha egy ötvenkét éves nő egy harminc éves férfival van együtt, mert én már most, huszonkilenc évesen éretlennek gondolom a harminc éves férfiakat, mennyire éretlen lenne hozzám, amikor ötvenkettő leszek. Vagy adott esetben most, negyvenévesen én tizenhét éves lányokat nézek meg az utcán, ki az a hülye, aki még simán együttlehetne velük, és az ötvenévesekkel van. Az ilyen nem normális.
A dolgok normalizálása egy ideig racionális, szükséges, és elengedhetetlen egy fenntartható társadalom működtetéséhez, gondolok itt az emberölés helytelenítésére, az orvoslás, mint egzakt tudomány, csak megfelelő képzettséggel való művelésére, vagy a jogosítvány megszerzéséhez szükséges igazolásra, hogy valóban alkalmas egészségügyi állapotban vagyunk ahhoz, hogy autót vezethessünk. De fontos különbséget tenni ízlésbeli, és együttélésre közvetlen befolyással bíró események között. Például az téged igenis érinthet az, ha egy pszichopata szabadon mászkál a gyereked iskolájától kilenc méterre, viszont nem látom be, milyen hatással lehet az életedre az, ha két nő úgy létesít nemi aktust, hogy nem vesznek be egyetlen férfit sem harmadik félnek.
Egyszerűen nem létezik az az ember, aki abban a szellemi pozícióban van, hogy eldönthesse, mi az, amit egy felnőtt ember önmagával megtehet, és mi az, amit nem. Ezt azért írom, mert az eljátszott empátia a második leggyakoribb álca, ami mögé bújni szokott az egoista, önmaga ízlésén túllépni nem tudó ember. Példa: persze, most azt gondolja az a lány, hogy szabad a fojtogatós szex, meg a megalázós szerepjáték, de majd később jól megbánja. Itt arról beszélünk, amikor akkora életbölcsességet, tapasztalatot, jövőbelátási képességet, emberismeretet, és analógiás pszichológiai képzettséget társítasz magad mellé, amivel talán a világ legintelligensebb, és legmagasabb szellemi szinten álló embere lennél. Komolyan azt gondolod, hogy előre tudod, hogy valaki valamit meg fog bánni, ezért az Ő érdekében előre megtiltanád neki a dolog véghezvitelét, ergo gyerekként kezeled. A gyerek az, akinek nem engedjük, hogy alkoholt igyon, cigizzen, és kábítószert fogyasszon, mert szinte biztos, hogy nincs abban a fejlettségi állapotban, hogy ezek a dolgok a célnak megfelelően hassanak rá, ezért hoztunk egy olyan döntést, hogy ezt majd döntse el Ő, amikor felnőtt lesz. De nem. Jössz te, és szólsz, hogy igen, így volt, de nem. Jöttél, és lerángatnád a lányt az egyéjszakás kalandjáról, mert később meg fogja bánni, megtiltanád a nemi erőszakból származó terhességének megszakítását az anyának, mert meg fogja bánni, és megtiltanád a prostituáltnak, hogy szabad elhatározásából lefeküdjön vadidegenekkel, és ezért fizetést fogadjon el. Mivel te ezeket nem csinálnád, ezért ezek a dolgok NEM NORMÁLISAK.
Vonatkoztassunk el egy picit. Mi van, ha egy ember SZERETNÉ, hogy fojtogassák. Igen, tudja, hogy káros következményei lehetnek, de szeretné. Megengednéd neki? Rosszul tettem fel a kérdést. Szerinted komolyan az engedélyed kell ahhoz, hogy emberek úgy dughassanak, ehessenek, filmezhessenek, olvashassanak, beszélhessenek, ahogy szeretnének? Szóval, szerinted komolyan kell véleményt alkotnod az Ő fojtogatásáról ahhoz, hogy csinálhassa? Csupán mert káros NEKI? Te nem teszel olyat, ami káros rád nézve? Nem eszel zsíros ételeket? A te szervezetedhez beállított étrendet követsz mindig? Nem dohányzol? Nem vezetsz autót? Nem iszol alkoholt? Jársz prosztataszűrésre? Jársz mellrákszűrésre? Valaki ezeket is tiltsa meg neked, mert egyszer meg fogod bánni?
Véleményt alkotni nagyon fontos, akármilyen jelenségről a világon. Azt hinni viszont, hogy a véleményünk kikérésére, engedélyünkre van szüksége bárkinek ahhoz, hogy bárki azt kezdjen az életével, amit akar, óriási hiba. Ugyanis ez oda-vissza fog működni, és ne akard megvárni, hogy valaki elkezdje kutatni a te életed, hogy mit csinálsz máshogy, mint ahogy azt az ideális falanszter elvárná, és megpróbáljon visszarugdosni a normakövetés nyomasztóan szűk folyosójára.
Gondold végig az életed. Mindent NORMÁLISAN szeretsz? Mindenben átlagos vagy? Ha megkérdezik tőled, hogy belőled tizenkettő egy tucat-e, akkor a válaszod igen lesz? Mert ha nem, akkor te se várd ezt el mástól, és ne fogd arra, hogy rossz példát mutat, mert hiába a Budapest Pride, tudjuk, hogy egyáltalán nem növekedett meg a szivárványbikiniben szaladgáló gyerekek száma az utcán, és ezt te is tudod.
