Gondoljon mindenki arra, hogy hallotta-e már a következő tartalmú, lényegű eszmefuttatást valaha:
- Én az összes pedofilgecit tarkón lőném.
- Én nem. Én börtönbe zárnám. Gondolj bele. Melyik a nagyobb szenvedés? Ott aztán megkapná ami neki jár. Jó nagy néger faszokkal kúrnák seggbe, meg borotvapengével, minden nap, amíg öngyilkos nem lesz. Van ismerősöm, aki volt börtönben, azt mondta, az ilyeneknek nagyon adnak ott. Meg is érdemli az ilyen.
Ismerős, ugye? Talán te is így gondolod? Elemezgessük egy kicsit ezt.
Kezdjük egy helycserés támadással. Vannak országok, ahol bevezetés szélén áll a gyerekről mintázott szexrobot. Ez is elítélendő? Máshogy teszem fel a kérdést. Azt akarjuk büntetni, ha valaki egy gyereknek okoz ilyen jellegű sérülést, vagy eleve azt, ha valaki egyáltalán ilyen jellegű érzelmeket képes táplálni egy gyerek iránt, akinek elvileg nincs kialakult szexualitása? Ha nem okoz senkinek fájdalmat, csak egyáltalán ilyen gondolatai vannak, azt is büntetnénk, ha lehetne? Tehát ne lehessen gyerek szexrobot? Nem tudom. De az a véleményem, hogy ez nem a gonoszság, nem a rosszat akarás motorja által van hajtva. Úgy gondolom, hogy ez egy, a társadalom által normaként meghatározott viselkedéstől eltérő működés, ergo egy olyan drive, amit az általunk helyesnek vélt és felépített társadalom helytelenít, teszem hozzá, úgy gondolom, jogosan. De ennek vajon ez a leghatékonyabb gyógyszere? Az utólag történő bosszúállás?
Véleményem szerint, a minősített pedofília esetében nem maga a gyermek iránti szexuális vágy az, amire a betegség címszót rá lehet és kell akasztani, hanem az önkontroll ilyen jellegű hiánya. Ez alatt azt értem, hogy a szellemi betegség egy olyan fogalomrendszer, amit az emberek hoztak létre a normálisként meghatározottól eltérő viselkedésre. Ilyen módon a pedofília is egy olyan szellemi betegség, amikor a békés együttéléssel összeegyeztethetetlen igényeinek kielégíthetetlensége önkontrollállhatatlan állapotba vezet át. Ennek a legeredményesebb kezelése pedig nem a szankció, hanem a prevenció. Jól seggbe fogják rakni pengével, ha a negyedik megerőszakolt gyerek után elkapják és lecsukják? Igen. Megakadályozzák ezzel a további gyerekek megerőszakolását? Igen. Megoldódott ezzel a probléma? Nem. Mert van négy darab megerőszakolt gyerek, akiből megjósolhatatlan, hogy mit fog ez előhozni. Viszont kiélhetjük az állati bosszúvágyunkat. Nem is volt olyan drága, ugye? Mindössze négy egészséges pszichébe került. És talán négy gyerek életébe.
Mi lenne akkor a megoldás?
Az, ami az összes, az érzelmeket a végletekig felkorbácsoló témában: a lefojtás kikényszerítésének megszüntetése. Hogy ne démonizáljuk magát a jelenséget. Ne mondjuk azt, hogy meg kellene ölni azt, akinek ilyen gondolatai támadnak, mert ettől a gondolatai ugyanúgy megmaradnak, de nem lesz mersze beszélni róla. Helyette lefojtja, amiből egy megroppant psziché is lehet. Ami viszont már nem csak megkérdezni akarja, hogy ezek az érzelmek normálisak-e, hanem oltani szeretné a szomját.
Összességében: beszélni kell róla, és hagyni, ha valaki beszélni akar. Hagyni, hogy valaki beszélni MERJEN egyáltalán erről. Meghallgatni, segítségét nyújtani neki. Egyrészt mert ez eredményesebb, mivel nem csak a gyerekeket mentjük meg ezzel, hanem az illető lelkét is, másrészt mert emberek vagyunk, és csak abban az esetben van jogunk emberséget követelni másoktól, ha mi magunk is hiszünk benne, és alkalmazzuk. És a gyógyítás, a segítség, a kegyelem egy sokkal inkább embertől (Istentől?) való dolog, mint a vérbosszú. És mielőtt szándékosan félreértené valaki, amit írok, nem, nem a pedofíliát védem. Szimplán meg szeretném adni MINDEN embernek az esélyt arra, hogy egy eltérő működéssel való születés ellenére is meg legyen a lehetősége nem állattá válni, hanem embernek maradni. Az embert védem meg attól, hogy állattá váljon. És ne gyere azzal kérlek, hogy akkor is ezt mondanám-e, ha az én gyerekemmel csinálnák ezt. Egyrészt mert ez a legprolibb érvelés, másrészt meg pontosan azért akarom, hogy segítsünk ezeken az embereken, mert a megerőszakolt gyereken nem fog segíteni az elkövető büntetése, ellenben segítene, ha el sem jutna odáig az illető. De akkor legyen, érveljünk így is egyet, de hadd fordítsam meg:
Te nem szeretnéd, ha a te fiad számára lenne kiút abból, ha ilyen gondolatok férkőznének a fejébe? Azt szeretnéd, ha egyből menne a penge a seggébe, vagy azt, ha bízna annyira benned, hogy elmondja neked, és segítséget kaphasson?
Várom már az időt, amikor beköszönt a totális transzparencia, amikor mindenről lehet majd beszélni. Azt hiszem az emberiség legszebb kora lesz talán. De ehhez Te is kellesz. Mind kellünk. Annyi a tennivaló, hogy ne legyünk lusták és gyengék a tabuk ledöntéséhez, és ne azt akarjuk, hogy a másik fogja be a pofáját, hanem elmondjuk, miért nem értünk egyet. Beszéljünk a fontos dolgokról!
