A cigaretta utáni függőséget elsősorban a nikotinfüggőség okozza, a hivatalos álláspont szerint A nikotin a dohányban található alkaloida, az egyik legerősebb függőséget kiváltó szer. A függőségért a központi idegrendszerben lezajló elváltozások tehetők felelőssé. A leszokás elvonási tünetekkel jár, ennek ellenére a WHO felmérései szerint körülbelül a világ lakosságának egyharmada dohányzik. Károkat elsősorban a fizikai egészségre gyakorolt negatív hatása okoz.
Ugyanakkor mindenki, aki dohányzik, vagy dohányzott (én is, egy éve szoktam le), egyetért abban, hogy a nikotinfüggőségnél sokkal erősebb a pszichológiai függőség, amit maga a cselekvésfolyamat okoz. Érdekes módon ez egy olyan téma, ami mentén gyakran olyan infernális veszekedésekbe lehet beleszaladni, ami emberhez nem méltó. Nézzük, pro és kontra.
Hátrányok: Büdös, drága, zavar másokat, egészségtelen, függőséget okoz, és úgy ahogy van, értelmetlen, mivel még csak megváltozott tudatállapotot sem okoz, szimplán átmenetileg megszünteti a hiányérzetet, amit saját maga okozott.
Előnyök: Hát igen…
…mert hogy nem nagyon vannak ilyenek. Sokan mentegetik a helyzetet azzal, hogy megnyugtat, kikapcsol, és sokan proliskodják szét az okfejtést azzal, hogy „valamiben meg kell halni”. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy nem, valójában nem igazak a fenti állítások.
Adódhat a teljesen kérdés, hogy akkor mégis miért szereti egyáltalán valaki?
Meggyőződésem, hogy nem a nikotin miatt. Van egy kis százalék, aki csak azért, hogy idegesítsen valakit, vagy szeret játszani a füsttel, de ezek elenyésző számban találhatóak meg a célcsoportban. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy alapvetően két fő oka van.
Az egyik az öt percnyi gőzkieresztés. Amíg „leugrasz” egy cigire a munkahelyeden, vagy otthon a főzés közepén kiugrasz egy cigire, vagy eltervezed, hogy miután takarítottál, elszívsz egy cigit (ezek az úgynevezett „jutalomcigik”), addig öt percre felfüggeszted a cselekvéssorozatot, kiereszted a gőzt, egy picit. Nagyjából az összes eddigi munkahelyemen azt éreztem, hogy a cigisek szinte mindig jobb fejek voltak valamiért. Lazábbak, türelmesebbek, viccesebbek. Sosem értettem, hogy honnan ered ez az összefüggés. Pedig egyszerű. Azok az emberek, akik kijárnak bizonyos időközönként cigizni, néha egy kicsit megszakítják a munkát, engednek egy kicsit a szelepen, és ez azért elég sokat számít. És ehhez nem is kell feltétlenül a cigi, ha valaki óránként öt percre mindenmentes zöldteára ugrik ki, hogy úgy eresszen a szelepen, valószínűleg ő is nyugodtabb lesz. Mert ezeknek az emberek marad energiájuk viccelődni, türelmesnek lenni, és néha csak legyinteni a dolgokra, amikre másoknak, akik a hatodik órájukat dolgozzák le zsinórban, nem feltétlenül marad. És itt jön a képbe a nikotin. Ha amúgy nem is szakítanád meg a munkát, a nikotin csesztet belülről, hogy pedig már jó lenne. A zöldteásokat nem.
A másik az az, hogy a cigi kétségkívül egy szociális cselekvés. Mindenki tudja, hogy a közös cigizések alkalmával hangoznak el a legértékesebb információk az adott társaságot illetően, legyen az munkahely, iskola, nyaralás, kirándulás, haveri társaság, kocsmázás, vagy akármi. Egy pár cigi mellett mindent ki lehet beszélni. Hogy miért kell ehhez a cigi? Nem kell. De a „leugrasz velem egy cigire?” kérdés már feltételezi, hogy az illetővel szeretnél kikapcsolódni, amikor is lehetőség adódik kiadni ezeket az energiákat is.
Mindent összevetve valójában a cigi terméke szerintem nem a dohány, nem a papír, nem az, hogy szívod, hanem az, hogy okoz egy bizonyos mértékű függőséget, ami okot szolgáltat neked arra, hogy néha kiiratkozz a világból öt percre. Akár egyedül, akár a haverjaiddal. De a lényeg ugyanaz: öt perc a Nirvánában. Ez nem jelenti azt, hogy kezdj el cigizni, ennek a fajta megélésnek megannyi más módja is van, mindazonáltal ezen a vonalon lehet érdemes elindulni, amikor úgy érzed, hogy nem tudod, miért nem tudod letenni. Már ha le akarod.
